A mának
Halványulnak az emlékek,
A múltról már nem álmodom,
Jó, ha csak a mának élek?
Előbb vagy utóbb megtudom.
Mindig azt mondtam, majd egyszer,
De az egyszer nem jött sosem,
Ezért kell mindent megélnem
Most, míg az ördög nem visz el.
Kalandok nem várnak már rám,
De nyitva tartom a szemem,
Játszom egy hamis zongorán,
Vagy épp álmaim kergetem.
Mert nem tudok zongorázni,
Nemcsak a hangszerem hamis,
Talán meg fogom még bánni,
Mit mulasztottam magam is.
De ettől még jó a kedvem,
A mának hódolok, igen,
És míg az ördög nem visz el,
Játszom, mert élek, létezem.
2018. június 29.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
delibab(szerző)2018. július 28. 17:00
@Gyula16: @szombati: @JohanAlexander: @antal77: @ereri:
Köszönöm.
ereri2018. július 21. 17:29
''De ettől még jó a kedvem,
A mának hódolok, igen,
És míg az ördög nem visz el,
Játszom, mert élek, létezem.''
Könnyed hangvételű, derűs és életigenlő versike! Jó volt olvasni téged! Elismerésem és nagy-nagy szívem hagyom mellette - szeretettel, tisztelettel, írásra biztatással: E. E.
antal772018. július 6. 22:16
Jó kis vers.
Gratulálok.
JohanAlexander2018. július 5. 08:43
Nagy szívet hagyok!
Törölt tag2018. július 5. 05:33
Törölt hozzászólás.
Gyula162018. július 4. 17:47
Igen. Az ember olykor tétova Kedves Délibáb.
Vajon mi a jó? Mi a helyes? Örök kérdés van a versedben.
Gratulálok versedhez.
Üdvözlettel Gyula.