Vénusz Légycsapója
Legyek dongják a boldogságot, s kukacok a nevetést,
Végigmarta a nagyvilágot sok ezernyi temetés.
Fenyőfa zöldellő ágai erővel letörve
Borulnak most a hajnali fehér márvány sírkőre.
Rohannak az ezredek véres, vörös Napot kergetve,
Háború mártja az érdes kardját szomorú szívekbe.
Féljük az eljövő időket, remegve kattog az óra,
Lassú kínnal emészt fel mindent a Vénusz Légycsapója.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
HannaIstoan(szerző)2018. július 6. 07:55
@feri57: @Metta: @szombati: @Koko1996: köszönöm, hogy olvastatok és figyelitek a műveimet, sokat jelent ez nekem 💖
Koko19962018. július 5. 22:38
UI.: Remélem lesz még több
Koko19962018. július 5. 22:37
*megérte csatlakoznom
Koko19962018. július 5. 22:36
S valóban... Megérte figyelő körödhöz csatlakozom. Csodálatos művet alkottál.
Poet szeretettel S versednél szívet hagyva
Üdv. : Kornél
Törölt tag2018. július 4. 10:59
Törölt hozzászólás.
Metta2018. július 4. 10:35
Kedves Hanna!
''Féljük az eljövő időket, remegve kattog az óra,
Lassú kínnal emészt fel mindent a Vénusz Légycsapója.''
Nagyszerű,átérezhető sorok!
Szívet hagyok,és figyelemmel követlek tovább!
Szeretettel:Margit
feri572018. július 4. 06:44
Nagyon szép, félelem ütős versed Hanna
Megfogott, nagyon tetszik, remek alkotás.
Óriási szívvel jelöllek kedvencnek.
Hanna. mától a Figyelőmben követem tovább verseid.
Nagy szeretettel várlak én is.
Tisztelettel
Feri