Szerző
Szeghalmi Lívia

Szeghalmi Lívia

Életkor: 43 év
Népszerűség: 48 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 458 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. június 29.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (17)

Szeghalmi Lívia

Elveszve

Úgy érzem, mindenki elhagyott,
Lelkem vergődik, s már szinte halott.
Ha begyújtaná valaki újra a lángot,
Én meghódítanám az egész világot...

De kialudt már bennem a tűz,
Az élet velem csúf játékot űz.
Boldogságom mára már emlék,
Mintha csak halvány árnyék lennék.

Szeretnék újra önmagam lenni,
Önfeledten kacagni, nevetni!
Megtalálni a belső gyermeket,
Ki nemrég még álmokat kergetett.

Te voltál az egyetlen, ki reményt adott,
Aki szavaival mindig megnyugtatott.
Vidámsággal megtöltött napok,
S az a sok jó még, mit Tőled kapok...

De semmi sem olyan már, mint régen,
Elvesztem a kétségek tengerében.
Sötét gondolatok rabja vagyok,
Bárcsak tudnám, ezt miért hagyod...

2018. június 3.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Sz.Livi(szerző)2018. szeptember 16. 16:59

@taxus_baccata: Talán már elég volt a mélypontból, de igyekszem megtartani a reményt, ahogy verseimben is fel-fel tűnik! :)

taxus_baccata2018. szeptember 14. 22:45

A remény, semmi csalfaság, vagy délibáb, a remény sosem tűnhet el - maradjon ez szem előtt. Fájó vers, bennem is lüktet, de kell egy mélypont - vagy nem? Üdv tb

Sz.Livi(szerző)2018. július 7. 20:58

@GreyMouse: Nagyon köszönöm, a megtisztelő elismerő szavakat! :)
Lívia

GreyMouse2018. július 7. 19:02

Kedves Lívia!

''Úgy érzem, mindenki elhagyott,
Lelkem vergődik, s már szinte halott.
Ha begyújtaná valaki újra a lángot,
Én meghódítanám az egész világot...''

A magányosság minden súlya érződik ebben a szépen megírt versben. Őszinte, kifejező alkotás. A remény mindig itt sompolyog körülöttünk. Lesznek még szép napok hisz: ''örökké nem eshet''. Elismerésem költeményedhez.
Tisztelettel: GéeM.

Sz.Livi(szerző)2018. július 3. 17:04

@Irena: Kedves vagy! Nagyon köszönöm!
Lívia

Irena2018. július 3. 15:17

Szívemből, lelkemből szóltál.
Szép vers.
Szeretettel.
Irena

Sz.Livi(szerző)2018. július 1. 23:20

@wolfherder: Hálásan köszönöm! :)
Livia

Törölt tag2018. július 1. 22:51

Törölt hozzászólás.

Sz.Livi(szerző)2018. július 1. 10:45

@JohanAlexander: Jól esik, szívből köszönöm!
Lívia

JohanAlexander2018. július 1. 10:28

Lívi, szomorúan szép versedhez,
hatalmas szívet hagyok!

Sz.Livi(szerző)2018. június 30. 17:21

@111111: Drága Piroska, szívből köszönöm kedvességed és adott szívedet. :)
Szeretettel,
Lívia

1111112018. június 30. 17:00

''Szeretnék újra önmagam lenni,
Önfeledten kacagni, nevetni!
Megtalálni a belső gyermeket,
Ki nemrég még álmokat kergetett.''
Álmodj Lívi kedves, a gyermek benned él, csak néha ''bújócskát játszik'', szívet hagyok szeretettel. Piroska

Sz.Livi(szerző)2018. június 30. 12:06

@Kicsikinga: Köszönöm! ☺

Kicsikinga2018. június 30. 10:40

Tetszett a versed, mert jó!

Sz.Livi(szerző)2018. június 29. 19:53

@1-9-7-0: Kedves Anikó, nagyon köszönöm, hogy olvastad, ahogy az elismerő szavakért is hálás vagyok. Sajnos mostanában szomorkásra sikerednek verseim, de ígérem, hogy lesz majd vidámabb is. :)
Lívia

1-9-7-02018. június 29. 19:13

'' De semmi sem olyan már, mint régen,
Elvesztem a kétségek tengerében.
Sötét gondolatok rabja vagyok,
Bárcsak tudnám, ezt miért hagyod...'' bár nagyon szomorú versed de mégis gyönyörű szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok Anikó

Sz.Livi(szerző)2018. június 29. 14:51

@szombati: Kedves Tibi,
Köszönöm kedves szavaidat és a 2. adott szívet is. :)
Szeretettel,
Lívia

Sz.Livi(szerző)2018. június 29. 14:48

@gypodor: Kedves Gyuri, nagyon köszönöm!

Lívia

Sz.Livi(szerző)2018. június 29. 14:47

@SzaipIstvanne: Drága Mária, nagyon jól esnek szavaid. Hálásan köszönöm a jókívánságot és az újabb szívet is. :)
Csodás napokat kívánok én is!
Lívia

szombati2018. június 29. 14:31

Szép versed megérint.
Nagy szívet hagyok.
Szeretettel!
Tisztelettel!
Gratulálok!
Ismerős érzések.
Tibi

gypodor2018. június 29. 14:01

Szívet hagyva olvastalak.
Gyuri

SzaipIstvanne2018. június 29. 10:19

Draga Livia, versed igazan egy elveszett, maganyos ember erzeseit irja le. Szomorusagaban is szepet alkottal. Kivanok boldog, szep napokat, szivvel: Maria

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom