Szerző
Vers

A verset eddig 398 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. június 20.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.


Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Pusztai Zoltán

Álomkép

Csak nézlek, mikor alszol,
Álmod párnánk közt pihen,
Remélem, benne vagyok,
Nekem most vagy a legszebb.

Hibátlannak tűnsz
Kívül-belül,
Neked a természetesség
Az egyetlen fegyverél.

Olyan vagy, mintha szobor lennél,
Műalkotás, viselt címed: a fénysugár,
Hisz valóban újjászülettél,
Te vagy a földi jelem,
Táplálékigényem, a mentett jelen.

Éled a Nap, ébredezel Te is,
Mindkettőt érzem,
Ha rám nézel, meglehet,
Rajzolt szemed
Szobornak lát viszont engem,
Itt e ponton megdermednék
Alku nélkül,
Tisztán, büszkén.

S aki nem értené meg,
Az nem is tudja, miről beszéltem.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Törölt tag2018. június 20. 13:47

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom