Apám szólt...
Annyi mindent mondtam volna
még úgy férfiasan, tudod,
szemtől szembe, mint őshunok,
de most csak hallgat az urna.
Jellemem sors gyúrta húsba,
Nagyapád Donba kanyargott,
s árván a távolba fagyott,
de most csak hallgat az urna.
Anyád volt a kis huncutka,
mosolyától lettem gyengéd,
kemény keze írt szerencsét,
de most csak hallgat az urna.
Kezünkben égett még munka,
nem nyáladztunk sült galambra,
védtük jövőnk a barakkban,
de most csak hallgat az urna.
Nem láttad, ha könnyem csurrant,
megtanultad férfis átkod,
ne gördüljön, mint kislányon,
de most csak hallgat az urna.
Tetteidet nem szapulva
adtam kezedbe jobb sorsot:
verejték helyett gondolkodj!
De most csak hallgat az urna.
Szűkös falam, ha lazulna,
mondanám, mi bent rekedt még
porba égett intelemként,
de ma szívedből szólt az urna.
2018. június 16.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Törölt tag2018. szeptember 1. 01:20
Törölt hozzászólás.
palko642018. augusztus 31. 10:44
Kedves János!
Ezekre a sorokra csak főhajtással lehet reflektálni.
Átjön belőlük édesapád, de még nagyapád egyenessége, konoksága, következetessége, becsülete és egyenesderekú eleganciája,, amikből te is jócskán örököltél. És vélhetően a fanyar, olykor önironikus humorodat is, amit ezen versnél talán nem illő megemlíteni, holott még ezekben a kemény és szomorú sorokban is felüti a fejét a kedves mosolygósság édesanyád, mint kis virág a betonban... Baráti üdvözlettel: Jacsó Pali
gypodor2018. augusztus 21. 08:13
Szívet érintő sorok (21.)
Gyuri
ereri2018. július 21. 09:50
''Nem láttad, ha könnyem csurrant,
megtanultad férfis átkod,
ne gördüljön, mint kislányon,
de most csak hallgat az urna.''
Meghatóan szép olvasói élmény, ha egy férfi felvállalja, hogy olykor elérzékenyül. Semmi szégyellnivaló nincs pedig benne, sőt. Nagyon tetszett az ismétlődő refrén motívum is - a végén a variánssal - remekül nyomatékosította a mondanivalód. Elismerésem és nagy-nagy szívem hagyom kifejező és tartalmas soraid mellett - szeretettel, tisztelettel, együttérzéssel: E. E.
szalokisanyi12018. június 20. 08:40
Főhajtásom.
Sanyi
1111112018. június 19. 15:54
''Apám szólt...'' mondod és csodálatosabban egy gramofon sem rögzíthette volna, ahogyan, amilyen élethűséggel-látvánnyal megírtad versedet kedves János, most is szívesen olvastalak. Piroska
schmidtlivi2018. június 17. 18:45
Drága Don!
Szépen emlékeztél... meghatódtam... csak csendben lehajtom a fejem...
Ölellek: Lívi
rildi2018. június 17. 10:54
Nagyon szép...
Örülök, hogy újra olvashatlak. Szeretettel gratulálok: Ildi
Molnar-Jolan2018. június 17. 10:44
Megrendítő sorok, az ölelkező rímek is erősítik az érzelmi töltését.
Pflugerfefi2018. június 17. 08:36
Kedves János!
Nagyszerű versed szívvel olvastam!
Gratulálok! Feri.
955kondoros2018. június 17. 07:19
Kedves János!Őszinte elismerésem,nagyon szép Apák napi vers!Szívvel üdvözlettel:András
lelektunder2018. június 16. 23:02
Kedves János!
A vers végén, néhány pillanat a gyászé...
Keményen megélt élete volt az ősöknek, és még mennyi mindent mesélhetne az az urna!
Csendes szívvel olvastam versed: Ági
babumargareta012018. június 16. 22:00
Szépséges soraidat meghatódva olvastam !
Igazi remek munka !
Szivvel.....Babu
Zsuzsa03022018. június 16. 20:02
Megérintett csodaszép költeményed. Szép emlékversedhez szívvel gratulálok: Zsuzsa
B...yL...o2018. június 16. 19:12
Majd ha egyszer a porból ismét feltámad, elbeszélgethetsz még vele, ''csak úgy férfiasan''.
Ahogy a Biblia tanítja.
László
szombati2018. június 16. 18:46
Kedves János!
Versed megérint .
Apám urnája három éve hallgat.
Pedig még fontosat szóltam volna személyesen. De már csak így tudunk.
Versed nagy szívvel lett kedvencem.
S figyelőmmel követlek tovább!
Szeretettel várlak én is!
Üdvözlettel!
Tisztelette!
Tibi
anci-ani2018. június 16. 17:53
Megható, szívszorító emlékezésedhez,
nagy szívvel gratulálok:
Anci
kicsikincsem2018. június 16. 17:49
Nem mindennapi vers. Szívvel gratulálok!
Ilona