Erdei Szellő
Város szélén fú` szél lengén,
És csak száll a szőlős között,
Simogatva minden szálat.
És csak lebeg tovább erdőn-
Bokron. Majd elér egy házat.
Magányos kis kunyhó az ott.
Nincs ott ember fia nézni.
Egy asszony volt ott régen még,
De már csak emléke lakja.
Meglátogatja a szellő,
Megsiratja pillanatig,
Majd tovaszáll a hátajtón.
Viszi tovább az emlékét,
Egybefoly erdei léggel,
Örökkévalóvá téve.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
ereri2018. július 15. 12:36
Város szélén fú` szél lengén,
És csak száll a szőlős között,
Simogatva minden szálat.
De szééép! És ezt nem csak azért mondom mert én is Erdei vagyok :) Magával ragadó ez az édesbús hangulat, amivel megjelenítetted a mondanivalódat kedves Áron! Szomorúságában is szép, az üzenete pedig örök! Elismerésem és nagy-nagy szívem hagyom kifejező és tartalmas soraid mellet - szeretettel, tisztelettel - sok-sok írásra biztatással: E. E.
szombati2018. június 14. 08:10
Kedves Áron!
Versed megérint és nagy szívvel lett kedvencem.
Figyelőmmel követlek tovább!
Szeretettel várlak én is!
Üdvözlettel!
Tisztelettel!
Tibi