Szerző

Pedro Sierra

Életkor: 34 év
Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 188 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. június 13.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Pedro Sierra

Tudat alatt

Szerelem

Úttalan utakon járva tudat alatt tudatlan az elme,
Én az Insomniás álmodozó, kinek rég nincsen már szerelme,
A világ lekezelne, aztán majd felemel az égig,
Hogy elmondhassa majd a végén: Hmm... Valami rémlik...

Egész életben egy félig mindig melletted az árnyékom,
Maradj te a másik felem, nincsen már más szándékom,
Játszom megunt társas-játékom, de még egy körből kimaradok,
Lehet, már nem akad ok, de a végén mégis kifakadok,

A szemedben tenger ragyog, hát hadd legyek a bárka,
Minek egyetlen az összes matróza, és egyazon a kapitánya,
Kék madár a kalitkában, ő is csak szabadságra éhes,
Még nem érti a gazdája, hogy a szárnyas így nem életképes,

A tükörben az arc is rémes, mert szilánkosra tört az öntudat,
Az egész világ fejben dől el, de a doktor bennem csak űrt kutat,
A kalapomból fehér nyulat, vörös rózsát... Varázslat...
Előttem a vert seregem most mosolyogva szanálhat...

A szerződésem megköttetett, a pecsétet rá az ördög nyomta,
De nem az övé a név ott rajta, azt áthúzta az istentolla,
Vissza mindent! A jelen a múlté... A múlt pedig a jövőkép,
Láthatod a lábnyomom, pedig mögötted jövök még!

Nézz vissza egy pillanatra! A világodnak fordíts hátat!
Egyszer hittem, hogy elég volt. De a még egyszer már nem várhat!
A falam adja majd a támaszt a tetőnek, mit építettem,
Eltakarják a felhőket... A kérdéseket... "Miért, mit tettem?"

A csuklyát a fejemre vettem, ez az egyetlen menedék,
Elbújni minden elől... ha körülöttem a világ ég,
Locsolok rá még kis benzint! Égjenek a patkányok!
Ezer barátnak adtam szívet... Ti meg a szemétbe dobtátok...

Csak egy hajszálon az életem... Szerettem, hogy gyűlöllek...
Volt viszlát és ég velem... De te se hazudj a tükörnek!
Ahhoz, hogy építeni tudjunk, először mindent rombolni kellett...
Most meg a világunkban gyönyörködünk, ahogy némán fekszünk egymás mellett...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Törölt tag2018. június 14. 07:53

Törölt hozzászólás.

feri572018. június 13. 12:21

A csuklyát a fejemre vettem, ez az egyetlen menedék,
Elbújni minden elől... ha körülöttem a világ ég,
Locsolok rá még kis benzint! Égjenek a patkányok!
Ezer barátnak adtam szívet... Ti meg a szemétbe dobtátok...

Magasan kiemelkedő szép alkotás Pedro
Minden sorát átéreztem, szép alkotás.
Nagy szívvel jelöllek kedvencnek.
Nagy szeretettel várlak én is a versemnél
Szívvel
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom