Szerző
Tóth Bálint (Pioneer98)

Tóth Bálint (Pioneer98)

Életkor: 22 év
Népszerűség: 4 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 147 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. június 1.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Tóth Bálint (Pioneer98)

Kimartak téged

Kimartak téged, ó, rühös,
bolond, szegény ártatlan.

Lelkedben mostan ég
a halál gondolata, s mint a katlan
tombol, ha ráfolyik a hűs víz.

Szent lelked, csak mint a pára
szállna föl,
s nem gondolna arra a fára,
mely a tüzes poklot keltette.

Menj el.
Ímhol, nem maradt semmid,
Ímhol, ez élet nem terem már semmit,
Itt, hol az értetlenség virrad,
Itt, hol téged már senki nem firtat.

Menekülj hát, drága barátom.
Én a rossz költő, kit szintén kimartak
s szégyenbe taszítottak - mondom.
Itt már nincs esély, de egyet tégy meg.

Ha majd végre békéd lesz,
gyermekednek - ha lesz - mesélj!
Meséld el, hogy milyen volt
ez a hely, hol lépten-nyomon
belekötöttek az ártatlanba,
s a bűnöst veregették vállon.

Én nem vagyok az. S te sem.
És senki más sem,
aki igaz gyermeki hittel éli napjait.

A szelídet marják, a bűnöst avatják.
Ilyen ez a magyar szabadság!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Martonpal2018. június 2. 17:50

Ütős,remek sorok.Gratulálok.
Szívet hagyok és még jövök.Üdv...attila

Törölt tag2018. június 1. 22:07

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom