Szerző
Vers

A verset eddig 331 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. június 1.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Pusztai Zoltán

Múlt és jövő között

Vagyok
Madársikoly az erdő közepén,
Szomorú vándorének, fáradt refrén,
Féltő fűszál tövén bicsakló torok,
Apró hang, köd árnya.

Voltam
Őszinte mosoly,
Angyalarc a játszótéren,
Bűbáj melódia, irgalom-dallam.
Anyám öle védett,
A világ forgataga
Hívott, hittem,
Bár még nem láthattam
A sötét mélység legaljára.

S később is még,
Nem volt oly rég,
Harsány bordal, erő-karzat
Nappal kórusa,
Éjszaka vesztében
Éber himnuszhad.

Leszek
Én még albatrosz,
Kék ég, mi tengerekhez elhajóz,
Víg matrózkórus, vidám tónus,
Rajvezér és példakép.
Épp erőt gyűjt és felkészül,
Szárnyat növeszt,
Oktávot képez,
Szellemet hegyez,
Így lesz bölcs utazó,
Megfontoltan haladó.

De hiába kiált a hullámok csúcsán
Az agg vándormadár,
Vízsugár, lágy ringás
Örvényére vált,
Azúr mélység-aljzat az Úr.

Az elmúlás mindig készen áll,
Tudom, tudod,
Rád is, rám is vár.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Törölt tag2018. június 1. 12:10

Törölt hozzászólás.

m.agnes2018. június 1. 10:07

Nagy szívvel gratulálok!
Ágnes

.selmi.2018. június 1. 10:04

Fantasztikusak a képi megjelenítések, és nagyon igaz írásod.
Nagyon hatásvadász - egszerűen nagyszerű.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom