Szerző
Vers

A verset eddig 786 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. június 13.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Vörös Orsolya

Csillaghullás

Egyszer volt, hol nem volt...
valaha réges-régen...
ezernyi csillag magányosan kóborolt,
fenn... magasan az égen.

Nem volt köztük két ugyanolyan,
alakjuk különböző élőlényeket formált,
senki sem vette őket komolyan,
kinevették, mint akiket a sors megtréfált.

De volt közöttük egy igen magányos lény,
egyedül élt, nem volt soha igazi párja,
ereje halvány, mert nem érte soha fény,
nem volt senki se, ki hazavárja.

Arany pettyeit az évek megfakították,
élet már nem ragyogott smaragd szemeiben.
Tágra nyílt szívét megvakították,
más apró kezét még nem tartotta kezeiben.

De egy éjjel eljött hozzá a Hold-király,
ki fölé magasodott izzó ezüst árnyékával,
arcán kedves mosoly, kezében egy fehér sirály,
így állt elé, egy új élet szándékával.

A pettyes csillag gondolatait kirekesztette,
talán ez mindent megold,
szemeit a Királyra meresztette,
s így szólt hozzá a Hold:

"Kezemben tartom most sorsod,
a Szerelem neked virágzik már,
itt fent lezárjuk koporsód,
mert lent újjászületés vár..."

Tudta, nincs mit veszítenie,
ez az egy megoldás létezik,
csak ezt kell megtennie,
s végre a boldogság is megérkezik.

A Hold elengedte a madarat,
az csőrét a csillag szívébe fúrta,
gondolatait elhagyta minden akarat,
testét ezernyi fájdalom szúrta.

Ekkor egy hullócsillag szelte ketté az eget,
a sötétséget vére fehérre színezte,
úgy érezte, szenvedett eleget,
fenti életét végleg befejezte.

Mikor zöld szemeit kinyitotta,
csend s ragyogó fény ölelte körül,
a földet milliónyi virág borította,
érezte, lelke mennyire örül.

De nem csak a világ változott,
új testet is kapott együtt a lélekkel.
Ez az élet fényes kis lábakat hozott,
piros szárnyakkal rajtuk fekete pettyekkel.

S már szárnyal is a felhőkön,
szeretné meglelni Szerelmét,
kit odafent neki ígért a Hold,
s így sikerült leküzdenie félelmét.

Gyönyörű szivárvány szárnyakat látott,
kecses lábakat s barnán aranyló szemeket.
Lelkére s szívére egy lakat záródott.
Egy hófehér pillangó váltotta ki eme érzelmeket.

Tudták, őket egymásnak teremtette az ég,
megtalálták hiányzó felüket egymásban,
mindketten erre vártak már nagyon rég,
nem kellett tovább keresni ezt valaki másban.

A jövő mezői várják őket,
megállítva az elmúlást,
kéz a kézben bámulják a felhőket,
nézik együtt a csillaghullást.

A Földön végre a boldogság is feléledt,
egy Katica s egy Pillangó élik meg vágyaikat,
velük elkezdődött egy új élet,
s most a Hold s a Csillagok őrzik álmaikat...

Anának és Katicának ajánlom ezt a verset egy új, közös élet reményében...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Seraphic(szerző)2018. november 28. 03:22

@41anna:
Köszönöm szépen!!!

41anna2018. november 27. 21:18

Szépen megírt vers!
Első szívvel olvastam!
Melinda

Seraphic(szerző)2009. június 14. 08:39

Köszönöm : )

Somogyianziksz2009. június 14. 00:12

A fantáziádat rossz szó nem érheti JL fantaszta

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom