Szerző
Wulcano

Wulcano

Életkor: 33 év
Népszerűség: 2 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 112 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. április 28.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

Wulcano

A király

Testem a hegy, vulkán
Csúcsomra tűzöm a holdat
Lávámba merítem az éjszakát
Kráterembe süllyesztem a napot
S hamuval tüntetem el a bolygók útjait.

Vadak kardjáról cseppen le a vörös harc
Dobként kong a feketék között egy fehér arc
Hal úszása hullámokba vésett, örvénylő karc
S az ég gyűrűjében madár károgása a kvarc.

Felborzolja kérges szőrét az erdő vicsorgása
Kopogtat a csend ajtaján lidércek huhogása
Várat épít szellemekből bokrok suhogása
S lovaggá üti a szakadékot vízesések csobogása.

A király feje sziklákból, testén tigrisek futnak
Elkapják szavát, az igazságról hazugságot nyúznak
Korona köré tekeredik egy bűnbánó gondolata
Kérdésekre válaszul igenlőn bólogatna.

Palástján a bősz tengerek mind egymásba folynak
Páncéljáról a kontinensek egyenként lecsúsznak
Hosszú hajában vadlovak őrülten száguldanak
Kormos szemébe patáikkal pupillát kaparnak.

Porfelhőből ugratnak szakállat az állára
Mély hangokból nyerítenek tetoválást vállára
Véres húrok vágnak gitárjába dalokat
Játéka a zene földjébe ültet dübörgő magokat.

Tenyerében a sorsvonal kiszáradt repedés
Sárral borította be születésekor a feledés
Száján éles hasítékot nyit a nevetés
S mellkasán a bőr érintése szent jelenés.

Fekszik a pokolban, hegyként terül el
A forró fortyogásban nyakig merül el
Talpára gonoszságból éget patkót a láva
Szárnyain jóságból nő toll, fáj neki, hát kába.

Felszállhat s ülhet a mennyország tetején
De dönthet úgy is, hogy háborog a pokolnak peremén
Átokkal takarja magát, hogy soha meg ne fázzon
Mert szilánkra tört a hideg, s vagdossa az ágyon.

Sistereg a láva, izzik az aranyló sodródás
Görbe nyaklánc a vágy kulcscsontján a vonzódás
Kövek szikráznak, jeget olvaszt a súrlódás
S a nap a holdba tekintélyként bolygót ás.

Kitör a lélek a pajzsok oroszlánjából
Harapás kondul a harangok szájából
Megalkuszik a torony a sólyom vijjogásával
S betekeri csőrét a magasság ujjongásával.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


kodrane2018. április 30. 16:08

Remekül megírtad! Gratulálok!

donmaci2018. április 30. 14:11

Nagyszerű alkotásodhoz szívvel gratulálok: Józsi

feri572018. április 28. 21:39

Kitör a lélek a pajzsok oroszlánjából
Harapás kondul a harangok szájából
Megalkuszik a torony a sólyom vijjogásával
S betekeri csőrét a magasság ujjongásával

Nagyon szép, színvonalas természetversed
Szívvel olvastam
Feri

szombati2018. április 28. 21:30

''Kitör a lélek a pajzsok oroszlánjából''...

Mindent kiemelhetnék nagyon remek versedből.
Elismerésem!
Alkotásod, nagy szívvel lett kedvencem!
S figyelőmmel követlek tovább!
Szeretettel várlak én is!
További ihletben gazdag szép napokat!
Üdvözlettel!
Tisztelettel!

Tibi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom