Pál Panna

Köszöntem, elköszöntem

elköltöztem

A szociális képességeim
neked köszönhetőek.
Megtanultam, mi a szeretet,
hogy a kötelesség nem játék,
és hogy lényeg a szándék.

Ismerem hazám történetét,
Karinthy játékos nyelvköltészetét.
Ki tudom számolni pókeren, győzelmem mikor esélyes.
Hogy erdőben melyik gomba veszélyes.
Meg tudom mutatni, hol van Európa.
Hogy Arkhimédész Heurékája tán csak legenda,
németül az egészségedre az "gezönthájn",
jól vagy? az angolul "ár jú ólrájt?".
Tudom, mi elipszilon, mi pontos,
és azt is megtanultam, mi a fontos,
csak előre nézz, s hogy ne add fel soha,
akkor sem, ha már nem bízol magadban,
össze kell szedni a darabjaid,
és megragasztani,

mert menni kell
amíg tudsz,
amíg fiatal vagy,
mert az idő kegyetlen,
csak hirtelen elszalad melletted.
Tenni kell és csinálni, csak előre menni.
Higgy nekem, élj, és úgy, ahogy te akarod,
ne úgy, ahogy mások szeretnék.
Légy boldog, és szárnyaiddal repülj,
ne csak csapkodj,
de ne kapkodj, csak örülj
mindennek, aminek csak lehet,
maradjon meg benned a gyermek,
boldog ember csak abból lehet.
Ég veletek, gyerekek!