Szerző

Fehér Dzsesszika

Életkor: 20 év
Népszerűség: 29 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 708 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. március 19.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

feri57, GreyMouse, 1 láthatatlan tagunk

Fehér Dzsesszika

Feledés

A sors

Emlékszem lépteidre, utolsó szavadra,
Távozásod hamar eljött, váratlan volt a sorstól,
Nem volt több szó, mit hallhattam volna,
Nem volt, ki csöndben lépkedjen a padlóra,
Egy percet sem bánok, mit veled tölthettem,
Mert minden egyes perc ajándék volt veled.

Semmi sem olyan, mint rég,
Nélküled máshogy megy az élet,
Bárcsak hallhatnám hangod,
S láthatnám arcod,
Örültem, hogy a sors pont nekem szánt,
De hogy elvett, az igazán fájt.

Össze volt törve a szívem,
Összetört, mert azt hittem,
Hogy a boldogság örökké velünk tart,
Annyi fájdalom ért már, hogy
Feladtam sokszor, mert nem volt kiút.

Hittem a reményben, reméltem mindent,
Reméltem, hogy a sors jobbat szánt nekem,
Idővel elveszett a hitem, mert nem volt több remény,
Nem volt, miben higgyek, számomra meghalt minden,
Teltek az idők, percek s évek, feledésbe merült minden,
Bármit megadtam volna, hogy újra halljam lépted,
Hogy lássam arcod, s szemedből hulló örömkönnyeidet,
De ebből már nem jutott nekem semmi,
S idővel kezdtem szándékosan feledni.

Hogy ne érjen több fájdalom,
Húztam egy vonalat, amit korán átléptem,
De a lépteim közben arra gondoltam,
Bárcsak ne így léptem volna át,
Semmi sem boldogított, minden perc csak fájt,
De végül az idő megmutatta,
Hogy nekem is jár egy újabb esély,
És hogy ő tényleg idővel gyógyít.

Kezdtem újra boldognak lenni,
De a sors ismét próbára akart tenni,
Erőm nem volt semmi ellen küzdeni,
Mindent feladtam, mert a sors ellen nem győzhet senki,
Csak megpróbáltam vidám lenni,
S boldogan továbblépni,
Végül lett egy újabb vonal húzva,
Mert megérdemlem a boldogságot
Úgy, mint bárki más.

2018. március 11.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Törölt tag2020. szeptember 1. 20:52

Törölt hozzászólás.

Jessicafeher822(szerző)2018. április 7. 18:31

@GreyMouse: Nagyon szepen koszonom

GreyMouse2018. április 6. 19:47

Kedves Dzsesszika!

Nagyszerűen felépített, fájdalmában is szépséges ez a vers. Bizony a sors útján bukdácsolunk, de a remény megcsillan újra és újra. Érdemes belekapaszkodni. A boldogság pedig jár mindenkinek. Elismerésem kifejezően megírt alkotásodhoz.

Tisztelettel: GéeM.

Jessicafeher822(szerző)2018. március 21. 18:26

@feri57: Koszonom

feri572018. március 19. 12:42

Csodálatosan szép fájdalomversed kedves Dzsesszika
Szívvel olvastam.
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom