Szerző
Vers

A verset eddig 101 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. március 18.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.


Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Petrovics István

Napcsók

Napsugarak csókolják arcunk,
kipattanó rügyként csókol az ajkunk.
A forró sugarak felforralják lelkünk,
perzselő lánggal ég szerelmünk!

A behavazott földanyánk néz ránk nevetve,
Kicsiny kezed ottmaradt kezemben!
Pajkos szemedben tündéri szikrák,
Belém hatolnak, mint csiklandó, kicsi láng!

Az alvó természet kihajt a fénytől,
szíved már többé nem válik el az enyémtől.
Ha felhők kúsznak is az égre,
mi már nem megyünk a sötétségbe.

Tündérek befogják lovaik a hintónk elébe,
úgy viszik lelkünk, örök ölelésbe.
Minden napsugár egy ragyogó gyémánt,
összeérő homlokunkon fénypánt.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


baloghzsuzsanna2018. március 24. 14:31

Kedves István! Gyönyörű versednél szívet hagyok! Gratulálok! Zsuzsa

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom