Azért vannak a HÓ-barátok
Ropog a hó a talpam alatt,
A rekeszizom megfagyott.
Néhány kósza hópehely száll
A lelkemben itt s amott.
Nem gondoltam, mégis ez lett.
Zúgó erdő csendje bénít.
Keresem, de nem találom,
Mit keresek vajon én itt?
Bár tudnám, merre megyek,
Vagy miért nem mozdulok.
Bilincsbe vert hétköznapból
Szabadulni hogy tudok?
Mérgez a némaság,
Kiabálni nem merek,
Végre hall valaki, de...
Ők csak hóból készült emberek.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
szombati2018. június 30. 20:23
Nagy jelentéssel bíró versed,sokatmondó és tetszik.
Nagy szívvel!
Szeretettel!
Köszi,hogy jártál nálam!
Még jövök és várlak!
Tehetségesen írsz.
Üdv!
Tibi
Molnar-Jolan2018. április 15. 13:58
Meglepően érett látásmódod van.
Callypso2018. április 13. 17:17
Ugyan a hó már elolvadt és fényes madárcsicsergés díszíti a hétköznapokat, jó volt olvasni ezt a verset, drága Lilla! Sok szeretettel gratulálok hozzá! Legyen ragyogó, ihletben gazdag hétvégéd! Szívből ölellek! (:
csp012018. április 13. 14:00
Szerintem mélyebbre hatol mint gondolnánk első olvasásra. A hóember nem (igazi) hóember, inkább valami ember-ségét vesztett hús-vér ember, ezt az elvesztettséget fejezi ki a ''meghavasítása''.
Kósza hópelyhek a lélekben-meghökkentő a lélek mint helyszín. De nagyon ügyes.
Az egész vers maga szerintem a magány jellemzése. Ami az embert körülveszi és benne is jelen van, ezt jól jelzi a lélekbeli havazás.
1111112018. március 18. 15:46
Előbb-utóbb lesznek hús-vérből valók is kedves Lilla.Nagyszerű verset írtál, szívet hagyok. Piroska
pete572018. március 17. 18:23
Tetszett!
feri572018. március 17. 07:31
Szép alkotás
Szívvel olvastam
Feri
donmaci2018. március 16. 19:52
Remek versedhez szívvel gratulálok: Józsi