Szerző

Voodoo

Népszerűség: 408 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 945 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. március 13.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (53)

Voodoo

Festhetnél pipacsot

Egy férfi és egy nő nézi egymást a porlepte
festmény előterében, hátuk mögött már
olvadt acélként hömpölyög a vörös láthatár,
puha kelmét sző a homályból az este,
kihúz belőle pár szürke szálat, s az elkészült
fátylat ráborítja a két szerelmesre.
Eltelt háromszáz év és százezer naplemente,
de még ott izzik szemükben a napsugár.
Csak áll a nő epedve, vérében lüktet a vágy,
egy apró mozdulat hiányzik, amitől
átszakad a gát, talán mindig is ezt kereste,
és a férfi ugyanerre a jelre várt.

A sebzett lélek (mint te meg én) falat emelne,
hogy védje magát, s akkor szeret igazán,
(és persze azt) amikor (és akit) nem lehetne,
a falad megvéd, de téged is körbezár,
elkerül a baj és a szerencse, így keringesz
a Sors kerekén, amíg az időd lejár.
Azt mondod, e kép túl sivár, és ha újrafested,
tél helyett jöhetne a tavasz vagy a nyár,
festhetnél pipacsot és százszorszépet a kertbe,
napkeltét, madarat, lepkét, és jó lenne,
ha újrafestenéd a párt, hogy elérjék egymást,
és kövessék a Napot a végtelenbe...

... S már csak a két kísértet hófehér sziluettje
látszik a régi képen, és az őszi táj...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


voodoo(szerző)2018. május 8. 15:25

Közben elkészült a kép Kiss Virág Lívia: Pipacsot festettem Nagyon szép lett...

@Liwet: Átviszem ezt a zenét és képeket a versedhez is ...

Callypso2018. április 17. 13:41

Mindig szeretem olvasni a csodáidat, kedves VooDoo! Mindegyik olyan, mint a nyugalom idilli szigete, ahova bármikor szívesen ellátogat az ember, részese lesz a békéjének és nem is akar onnan hazamenni... Ezúttal is örömmel látogattam hozzád és gratulálok! Legyen gyönyörű, ihletben gazdag délutánod! (:

Shanti72018. április 13. 13:45

Imádtam!

PELLEI2018. március 24. 13:36

Szeretek így továbbgondolni képeket, festett impressziókat, feléleszteni az időtlen keretbe zárt pillanatot, megtölteni lehetőségekkel...
A képek mesélnek, ahogyan a versedben is megélednek,
''... S már csak a két kísértet hófehér sziluettje
látszik a régi képen, és az őszi táj...'' és minden marad mégis.
Líviának is köszönet!!!
Szívvel olvastam, Laci.

Liwet2018. március 21. 20:43

@voodoo:
Nézd csak milyen meseszép..:)

https://www.youtube.com/watch?v=Oi5ICmvQjFE

rildi2018. március 21. 12:43

Varázslatosan bánsz az ecsettel, illetve a szavakkal, kedves Voodoo, elkápráztattál engem is e festménnyel! Örülök, hogy ennyi év kihagyás után nem maradtam le erről az élményről!
Szeretettel gratulálok: Ildi

Törölt tag2018. március 19. 21:19

Törölt hozzászólás.

Doli-Erzsi2018. március 19. 18:10

Nagyszerűen láttatott képek!
Szívvel olvastalak.
Erzsi

bakonyiili2018. március 19. 14:34

Kedves VOODOO!
Megint egy gyönyörű festmény ihletett a vers megírására - elindult a gondolat, a be nem teljesült szerelem - mi lett volna ha...
Mi lehetne! Elmerültem ez új festmény nézegetésében, igen, jobban tetszik.
Gratulálok sok szeretettel, köszönöm az élményt: Ili

Hati2018. március 19. 12:30

képek mindenhol. jelen és álomkép. szivvel jelöltem. üdv,
Attila

montor2018. március 18. 20:06

Nagyon tetszik a hangulata, magával ragadó vers!
Szívvel: Eszter

gypodor2018. március 18. 11:16

Tetszik: amolyan fantasy-képvers. Szívvel
Gyuri

Emese662018. március 17. 18:29

Ó, nagyon szép lett!

Liwet2018. március 17. 13:47

@voodoo:
Háromszáz évig fagyva? Nekem már egy tél is sok(k).
Persze, se ruha, se, se ,se,... ne legyen:))

voodoo(szerző)2018. március 17. 13:27

@Liwet: Bizony, életre keltek és kézenfogva elindultak a végtelenbe...:) Ezért írtam alá a remény címkét, igaz, én magam nem szeretnék 300 évig egy tétova pillanatba fagyva várni arra, hogy hátha jön egy varázsló és kiolvaszt minket a párommal. Vagy legalább ne legyen közöttünk közben távolság (se ruha, se levegő) ... :))
Ui. Másik mesémből hoztam a gondolatot, ahol a két (rajzolt) szerelmes ugyanígy életre kel és végül csak üres sziluettjük marad a rajzlapokon...

Voodoo: A madárijesztő tánca

Liwet2018. március 17. 13:09

@voodoo:
:) Jobban, persze.
Az a két kísértet pedig csak egy kis voodoo varázslat és hoppá!:))

voodoo(szerző)2018. március 17. 13:06

@Shanti7: Igen, az utolsó években valóban 1 (kép)regény volt az életem. Sajnos nem mindig voltam minden akadályt legyőző szuperhős, talán mert nem én írtam a forgatókönyvet, de volt, amelyik jól végződött azért, és ha nem, akkor sem adtam fel... Köszönöm szép szavad!
@Osel: Találó & lírai bejegyzésedhez nemigen tudnék mást hozzátenni, mint hogy köszönöm szépen! :)
@Zsuzsa-Amriswil: Zsuzsi, mindig örömet okozol a figyelmeddel! Köszönöm!
@Gmeindlmargitka: Köszönöm Margó, ez nagyon jól esettt... :)
@Nichi-ya: Sokszor vagyok ezzel én is így... Köszönöm Niki!
@vargaistvanneel: Kedves Erzsi, gyere még el párszor, olyan szépet írtál :)) Köszönöm!
@111111: Megyek hozzád én is nézelődni Piroska, a Te ''képeid'' is nagyon szépek! Köszönöm!
@keva526: Ebben a közegben, a közösség is inspirál. A szerető, egymást tisztelő alkotók műhelyében elidőzve varázsolni is képesek vagyunk. De épp Neked írom ezt Éva? Aki porcukorral hinted be a téliesre forduló reggeleinket is? :) Köszönöm, hogy itt jártál!

voodoo(szerző)2018. március 17. 13:00

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

voodoo(szerző)2018. március 17. 12:48

@Liwet: Köszönöm a szép bejegyzést és a zenelinket is. Jobb is, ha nem nekem kell festenem, mindannyian jobban járunk, ha maradok az írásnál és zenénél... :)) Én is ölellek és örülök, hogy jobban vagy...
ui. 2:13 -nál az a pipacsos rét... :))

Shanti72018. március 17. 11:18

Istenem de szép utazásra vittél megint. Nekem minden versed egy regény, ami filmszerűen lepereg előttem és része lehetek a csodának. Szeretettel, öleléssel Shanti

Liwet2018. március 17. 11:17

@voodoo:
Nagyon szép ez a versed is, de a blogodban lévő is csodálatos.
Mindkettőt szeretem, nem is tudnék választani sem..Az , hogy tudok festeni némi kis túlzás, de nagyon szeretek..:)( Illetve szeretnék idő híján) Lefesteném azt is, hogy a pár elérje egymást. Persze a csodás kertben , ahol madárdal van és igazi tavasz.. De addig is , hogy a télies tavaszban ne fázzunk, hoztam ide egy kis igazi derűt....:)
Köszönöm ezt a csodaszép verset, hogy olvashattam.
Ölellek
Virág
https://www.youtube.com/watch?v=tL4yNXMLnXY

Osel2018. március 16. 15:43

A be nem teljesülő szerelem épp oly fájdalmasan szentimentalista, akár egy naplemente elérhetetlen bíborágya, de épp ezért halhatatlan is.
A legnagyobb szerelmek az elérhetetlenek, a be nem teljesülők.
Hogy büntetés ez vagy áldás, azt az ember maga sem tudja eldönteni sokszor.
De kell valami, amit magával visz az ember az örökkévalóságba.

Versedhez szívvel gratulálok!

Zsuzsa-Amriswil2018. március 16. 11:44

Lenyűgöző !

Szívvel jöttem: Fazekas Zsuzsa

Gmeindlmargitka2018. március 15. 23:51

Főhajtás és egy hatalmas szív.
Hisz versedhez oly sokat lehetne írni, de helyette inkább olvasom és olvasom és újra csak olvasom!
Margó

Nichi-ya2018. március 15. 19:36

Nem is tudom, mit mondhatnék... Inkább hagyok egy nagy szívet elismerésem jeléül.

vargaistvanneel2018. március 15. 11:47

El sem rontom szavaimmal ezt a gyönyörűséget!
Elismerésem újra és újra kedves Voodoo!
Tisztelettel
Erzsi

1111112018. március 15. 11:21

Láttam, mert nagyszerűen láttattad kedves Voodoo, szívesen időztem''képed'' előtt. Piroska

keva5262018. március 15. 11:05

Kedves Voodoo, ismét elvarázsoltál!

voodoo(szerző)2018. március 15. 09:54

Kedves... @Metta: @195705252012: @molnarne: @azi-gazi-em: @JohanAlexander: @SAROLTA55: @Martonpal: @Tordaine.Kata57: @adamne: @Golo: @Kicsikinga: @anci-ani: @Eddi: @barnaby: @Zsuzsa0302: @lejkoolga: @norabora: @lenartanna: @1-9-7-0: @flagranti-poeta: @AkarkiGyula: @maxika: @Sida: @somluca: @feri57: @41anna: @Metta: ... remélem senki sem maradt ki... köszönöm kedves soraitokat! Igyekszem viszonozni a figyelmet, sajnos - bár a végtelenről írok - az időm még mindig véges :)) Szép napot! V

@Golo: drága Mila, szép elemzésedhez csak egy megjegyzés... lelkünk mezején minden szín valódi. Igaz, az esti homály szürkéi is azok. Isten szép ajándéka az emberi képzelet, ami a legkilátástalanabb élethelyzetben is ablakot nyit egy másik, reménytelibb világra, ahol ilyen szép piros virágszőnyeg tárul elénk..
@maxika: Ez van Maxxxx Barátom... aki 1x beleszeret a pipacsokba, nem szeret ki belőlük többé. Emlékszem a versedre, én is írtam már ''pipacsosat'', bár itt a virágos rét csak egy (s)óhaj még...
@Kicsikinga: Sejtettem, hogy egyszerre leszel vidám és szomorú, ha elolvasod. Egyik szemedből bánatkönnyek, a másikból örömkönnyek potyognak. Én is így vagyok ezzel, de tudod, mi férfiak csak ott sírunk, ahol... :))
@Sida: A remény? Épp emiatt feste(t)ném újra a régi képet. @Liwet: (Virág), aki velem ellentétben még festeni is tud, már el is küldte az új kép vázlatát, és ebben reményvirágok nyílnak a 'festővászon vászon puha selymén' https://blog.poet.hu/Liwet/ujra-festenem Ha elkészül, felrakom a blogom és szobám falára... :)
@azi-gazi-em: Tehetséges gondolatolvasó vagy Azi, épp a napokban olvasgattam a verseidet, és azon törtem a fejem, hogy tavaly ilyenkor sikerült visszacsalogatnunk az oldalra, idén is sikerülhetne... Erre máris itt vagy! :)) Már csak Japcsit kellene a rendszeres önkifejezésre és megnyilatkozásokra rávenni... :))

1957052520122018. március 14. 18:36

Jelen, jövő és múlt...

molnarne2018. március 14. 17:39

Gyönyörű versedhez szívem hagyom szeretettel gratulálok:ICA

azi-gazi-em2018. március 14. 16:34

Annyira szép ez a vers! Micsoda ereje van a képzeletnek! Helyette mi a vaskos valóságban tiblábalunk élethosszig. (Én legalább is.) Szeretném azt a pár szürke szálból szőtt fátylat a valóságra dobni, de sajnos képtelen vagyok elvonatkoztatni a jelenlévő igazságtól. Isteni adomány ez Voodoo, és Te szépen sáfárkodsz vele.

JohanAlexander2018. március 14. 16:21

Élmény volt olvasni, nagyszerű versed!
Nagy szívet hagyok!

SAROLTA552018. március 14. 15:00

Aki ily csodálatosan tud verset festeni, az ragadjon reménnyel teli ecsetet továbbra is. Minden sort kiemelnék, oly csodálatosan van megírva, látom amint;
''még ott izzik szemükben a napsugár.''
Szépen színezett verssoraidnál szívem minden tiszteletét hagytam, hatalmas müvészi munka!
Szeretettel:
Sarolta

Martonpal2018. március 14. 14:24

Nagyon szép festmény a romantikáról,olyan női szíveket melengető.
Gratulálok a versedhez...attila 25.

Tordaine.Kata572018. március 14. 13:04

Nem tudom másképp kifejezni ez nagyon szép, gyönyörű!

adamne2018. március 14. 13:00

''festhetnél pipacsot és százszorszépet a kertbe,
napkeltét, madarat, lepkét, és jó lenne,
ha újrafestenéd a párt, hogy elérjék egymást,
és kövessék a Napot a végtelenbe....''
Az egész verset kiemelhetném, annyira gyönyörű!!!!!!!
Gratulálok, óriási szívet hagya szeretettel .Manyi

Golo2018. március 14. 12:03

Kedves WooDoo!

Mintha lelkem mélyébe látva írtad volna meg a versed, azzal a különbséggel, a vörös is csak délibáb volt igazán.

Csak áll a nő epedve, vérében lüktet a vágy,
egy apró mozdulat hiányzik, amitől
átszakad a gát, talán mindig is ezt kereste,
és a férfi ugyanerre a jelre várt.

Hiába a remény., ami a 2. versszak 2. költői képébe bújt, felcsillan, de már késő. A 2. versszak első költői képe szebb már nem lehetne. Egy egész sorsot fűztél bele.

S már csak a két kísértet hófehér sziluettje
látszik a régi képen, és az őszi táj...

Szívet hagyva őszinte elismeréssel, baráti öleléssel: Mila

Kicsikinga2018. március 14. 11:04

Nem tudok úgy írni, ahogy szeretnék, mert a képet nézem.
Szomorúan, és emlékezve a ''saját festményemre''...

Nagyon szép a Tiéd, és szívből remélem, hogy egyszer megelevenedik, és boldogan bontjátok majd le a falakat, hogy mielőbb ecsetet ragadva, szép pipacsok vörösétől lángoljon az a vászon!

anci-ani2018. március 14. 09:19

''Csak áll a nő epedve, vérében lüktet a vágy,
egy apró mozdulat hiányzik, amitől
átszakad a gát, talán mindig is ezt kereste,
és a férfi ugyanerre a jelre várt.''
De jó lenne néha ha az a gát átszakadna...
Gyönyörű reményversedhez kedves Voodoo nagy szívet küldök szeretettel:
Anci

Eddi2018. március 14. 08:32

Csodálatos, inkább gyönyörű remény vers! Szívet hagyva gratulálok. Eddi.

barnaby2018. március 14. 07:24

Láttam versed által a festményt. Gratulálok szeretettel versedhez. Üdv:b⚘☺

Zsuzsa03022018. március 14. 06:30

Gyönyörű, bölcs, reményversedhez szívvel, szeretettel gratulálok.

''... S már csak a két kísértet hófehér sziluettje
látszik a régi képen, és az őszi táj...''

lejkoolga2018. március 14. 06:05

Élethű leírás, remek alkotás, kedves Voodoo!
Lelki szemeimmel kísértelek!
Szeretettel hagyok szívet: Olgi

norabora2018. március 14. 06:04

Nagyon bölcs vagy!! Biztosan megtalálod,amit keresel. Nagyon meghatározó példaként lebegsz előttem!)))) Sokat segít pozitiv életszemléletedet látni a verseiden keresztül. Köszönöm!

lenartanna2018. március 13. 22:43

Nagyon szép! Szívvel, szeretettel olvastam, kedves Voodoo!

1-9-7-02018. március 13. 22:31

Kedves Voodoo gyönyörű remény versedhez szívvel szeretettel gratulálok Anikó

flagranti-poeta2018. március 13. 21:24

Szia !

Újra köztetek !
Szuper vagy!

AkarkiGyula2018. március 13. 21:23

Remek meglátásaidhoz gratulálok.
Aki kizár valakit, az magát bezárja.
Hihetnők, hogy az idő megoldást hoz.
DE! Nem. Az idő beteljesíti felettünk, a reménytelenséget.
ü

maxika2018. március 13. 21:16

Barátom!
Úgy látszik a pipacs mindkettőnket verselésre ihlet(Monet, Poppy Fields-je volt ami írásra késztetett).
Nagyon szépen szőtted a sorokat!
Varázslatos vers.
Albert

Sida2018. március 13. 20:46

Hova tűnt a remény?
Szép vers, bár az én verziómban ott végződne:
''és kövessék a Napot a végtelenbe...''
Klári

somluca2018. március 13. 19:58

Gyönyörű lett ez a vers.
''elkerül a baj és a szerencse, így keringesz
a Sors kerekén, amíg az időd lejár.'' -muszáj volt idézzelek, annyira pontosan megfogalmaztad, ami jó ideje engem is foglalkoztat.

feri572018. március 13. 19:58

Nagyon szép remény vers Voodoo
Remek alkotásod Szívvel, barátsággal olvastam
Feri

41anna2018. március 13. 19:48

Csodálatosan,szép verset írtál!
Szívet pirosítok! Szeretettel,Melinda

voodoo(szerző)2018. március 13. 19:39

Üdv Poetlakók! Mai kiállításon csak két képet láthattok. Egy 300 éves családi (?) festményt... és az újabb változatát... Egy régi verset ''festettem újra'', már csak az alaphelyzet maradt, egy villanás a porlepte festményről, a férfiról és nőről a tóparti sétányon, amikor...

''szitál a sötét, de még mindkettőjük szemében
parányi, vöröslő fénycseppek izzanak,
ott parázslottak az elmúlt két-háromszáz évben,
a festő vásznán tovább élt a pillanat.''

Átfestettem, mert ez a megfagyott pillanat olyan, mint az életem, a lehetőség, megvalósulás és beteljesülés pillanatában a legszebb dolgok hirtelen semmivé porladnak, vagy legalábbis drámai fordulatot vesznek. Ezen mindenképpen változtanom kell és fogok, mert elillannak ezek a ritka pillanatok, és ki tudja, hoz-e még hasonlót vagy másikat a sorsom. És mégis milyen ez az érzés? Azt hiszem épp ilyen...

https://www.youtube.com/watch?v=OBk3ynRbtsw

Át kell festenem, nem folyhatnak ki többé a kezem közül ezek a szép pillanatok. Ha mégsem sikerül a festés, marad egy egyszerűbb megoldás egy kis hepiendet varázsolni a fűzfám alá...

https://www.youtube.com/watch?v=vK_luAWUuls

Metta2018. március 13. 19:34

''festhetnél pipacsot és százszorszépet a kertbe,
napkeltét, madarat, lepkét, és jó lenne,
ha újrafestenéd a párt, hogy elérjék egymást,
és kövessék a Napot a végtelenbe...''
Gyönyörű verssel kápráztattál el megint!
Szívvel,szeretettel olvastam!
Margit

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom