Randevú a halállal
Az őrület határán táncolok,
Ujjaimmal fekete csipkés ruhát ráncolok
Egyre csak zuhanok a mélybe,
Kétségbeesetten ordítok az éjbe
Sikoly hallik a föld alól,
Arcom fölé maga a kaszás hajol
Szörnyű szavakat suttog a fülembe,
Mintha ádázan hadat üzenne
Testem még úgy tesz, mintha küzdene,
De belsőm régen feladta,
Lelkem az ördögnek eladta
Már csak mindennek a végét várja,
A Halál bűzös száját nagyra tátja
Ez az ő búcsú csókja,
Torka az elmúlás szagát ontja
Felzúgnak a távolban a harangok,
A temetőben frissen ásott sírhantok
Feketébe öltözött népek,
Lesik, ahogyan a halál mezejére lépek
Elhagyom ezt a világot,
Mindenkinek minden jót kívánok!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
feri572020. június 23. 09:47
Megható, szomorú, csodálatosan szép magasan kiemelt gyönyörű versed
Nagy Szívvel olvastam.
Szeretettel
Feri
196612152016. május 25. 14:38
Nagyon jó lett,átérezhető,de kicsit megdöbbentő is ilyen fiatalon a témaválasztásod! Szép tavaszt! Szeretettel gratulálva:N.Feri.
Cseri2015. szeptember 6. 19:57
Teljesen átérzem..a hideg ráz tőle, másrészről viszont van benne valami leírhatatlanul szép és kegyetlen. Gratulálok a vershez, nagyon átjött.
Üdv: Gábor
kistenkes2014. december 1. 05:12
Remélem, az egész történet csak fikció, annyira megrázó. Szívet hagyva gratulálok, és figyelőmbe teszlek Frici
Hajnalpir(szerző)2010. március 12. 19:45
Köszönöm! Igyekszem :)
Zsooja182010. március 10. 14:30
Nagyon jó lett..gratulálok....és még remélem sok jó verset írsz
Hajnalpir(szerző)2009. augusztus 16. 11:05
Köszönöm :)
RiotPoet2009. augusztus 14. 15:45
Óóó... ez fantasztikus! Nagyon jól megírtad!
Picurrr2009. augusztus 11. 21:36
Igen igazad van! Egyet értek:) és köszönöm
Hajnalpir(szerző)2009. augusztus 11. 18:05
Tényleg hasonló a stílusunk! :) Igazából nagyon sok tizenéves ír a halállal kapcsolatos verseket. Nem tudom, miért lehet ez. Talán egyfelől lázadás, egyfelől depresszió. De még mindig jobb, hogyha rímekbe szedjük sötét gondolatainkat, mintha behódolnánk nekik... Amúgy tényleg jók a verseid!
Picurrr2009. augusztus 8. 22:29
Jó vers, talán az a hasonló korunk teszi hogy hasonló verseim vannak nekem is. Pár versszakot bemásolok az én versemből kiváncsi vagyok, Te hasonlónak fogod-e találni:) :El kell hagynom ezt az életet,
Sorsom fölött más hoz ítéletet,
Keresnem kell mást, végzetemre,
Nem akarok emlékezni az életemre…
....
Lassan kinyitom a szemem, fájdalom,
Amit most látok, talán álmodom?
Vakító fehérség köszönt, alig hiszem,
Hogy kerültem ide, hiszen,
Az előbb még a sötétségben hűltem,
Most meg hirtelen ide kerültem…
Fehér alakok köszöntenek (miért sírnak? )
Honnan tudják, hogyan hívnak?
Bekísérnek egy kapun át (már nem félek)
Hogyan is félhetnék, hiszen már nem élek…
Hajnalpir(szerző)2009. június 2. 17:49
Köszönöm rocker :)
Törölt tag2009. június 2. 14:06
Törölt hozzászólás.
Hajnalpir(szerző)2009. június 2. 13:41
Hát a halálnak nem nagyon lehet pozitív befejezése,bár egy kis vidámságot így is csempésztem a végére: ''Mindenkinek minden jót kívánok!'' Mondjuk ezt is csak a rím miatt :D
HCsab2009. június 1. 22:58
Nap mint nap adjuk oda neki kisebb-nagyobb dolgainkat, és észre sem vesszük, aztán amikor igen, akkor talán gondolunk a teljes megfutamodásra. Bizony, kár lenne! Jó a versed, gratulálok, de én képtelen lennék pozitív befejezés nélkül megírni egy ilyent. Egyébként a negatív érzések versbe öntése szerintem segít letenni a dolgokat.
mezeimarianna2009. június 1. 11:16
Jól van!!!:)Versed remek!!!
Hajnalpir(szerző)2009. június 1. 11:08
Természetesen maradok,nem dobom el magamtól az életet,bármennyi fájdalom is ért az utóbbi időben, nem fogom feladni,mert az gyengeség!Csak muszáj volt megírnom... Köszi:)
mezeimarianna2009. június 1. 05:11
Jaj Istenem!!!Nagyon fájtak szavaid,ugye maradsz????Versed ütős,gratulálok!!!!