Szerző
Pestovics János

Pestovics János

Életkor: 60 év
Népszerűség: 18 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 238 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. február 16.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (6)

Pestovics János

Valami bennem

valami feszít
valami nyomaszt
valami légszomj
készülő csoda
valami
gondolattá lassan érő
még ki nem fejezhető
moccanó érzés
a szavak szintje alatt
a titkos mélység teléreiben
a lélek barlangfolyosóin
felszín felé futó búvópatak
valami szín-emlék-vágy gomolygás
valami szüntelen fény-árny villogás
valami láthatatlan látomás
valami hideg-meleg hullám
valami öröm-fájdalom vajúdás
kavargó örvények áramlatok
szívben agyban izomban érben
valami még felfoghatatlan
valami világra vágyó
minek bennem kell megfoganni
s megszületni

ma még kín
de holnap már öröm
derű és béke szerelem élet
valami új
valami megszépült
eleven lélek
valami ritmus
valami dallam
valami vers

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


pestomester(szerző)2018. február 20. 10:20

Kedves Viola!

Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat!

Szeretettel:
János

viola612018. február 17. 22:46

Valami nagyon jó!
Gratulálok.
Viola

pestomester(szerző)2018. február 17. 12:42

Kedves Margit!

Szívből köszönöm, nagyon jól esik, amit írtál!
Te is kapsz szívet tőlem!

Szeretettel:
János

pestomester(szerző)2018. február 17. 12:40

Kedves Ági!

A ''szülés'' - úgy emlékszem - már nem volt olyan nehéz.
De hogy meddig ''vajúdtam'' vele előtte, arra nem tudok válaszolni.
Vannak ''könnyen'' születő alkotások, és vannak, amelyek akár évekig is
érlelődnek, foglalkoztatnak...

Köszönöm szépen a dicsérő, kedves szavaidat!

Viszonzásul én is küldök szívet Neked!

Szeretettel:
János

Metta2018. február 17. 00:23

''valami feszít
valami nyomaszt
valami légszomj
készülő csoda
valami
gondolattá lassan érő
még ki nem fejezhető
moccanó érzés''
Igen,valahogy így kezdődik!
Nagyon szép!
Szívvel,szeretettel olvastam!
Margit

lelektunder2018. február 16. 21:11

Kedves János!
Nem tudom mennyire volt nehéz a szülés....de igazán rendkívüli lett a Te ''kicsikéd''. Nem mindig egyformán szüli meg a verset a költő, van amelyiket az Isteni szikra meggyorsít!
Csodálatos verset hoztál, remek sorokkal!
Szeretettel olvastalak, szívet hagyva: Ági

pestomester(szerző)2018. február 16. 17:20

Kedves Erika!

Most ugyanazt tudnám leírni Neked is, mint az imént Kingának...
Valóban, ez semmivel össze nem hasonlítható érzés, lelki, szellemi, érzelmi állapot, téren és időn kívüliség, egyesülve a Mindenséggel, és ebben az állapotban, a Mindenséggel történő egyesülésből Valami egészen rendkívüli születik - valami olyan történik velem, ami keveseknek adatik meg... Mert én természetesen teljesen tisztában vagyok azzal, hogy ezt az adottságot a Teremtőtől kaptam, és épp ezért úgy kell vele bánnom, mint isteni ajándékkal: nem lehet eléggé megbecsülni, és eléggé hálásnak lenni érte az én Teremtőmnek!

Szívből köszönöm elragadtatott szavaidat, bevallom, igazán jól esik a dicséreted... Köszönöm a Te ''nagy-nagy szívedet'' - amelyet a verseid által
lüktetni, dobogni is érzem, és viszonzásul nagy-nagy szeretettel kívánom Neked, hogy a Te szíved is dobbanjon ilyen és ennél is ''jobb'' alkotásokat - és azt is, hogy Te megélhesd azt is, ahogyan Életet adsz Kisleánynak, Fiúcskának... Mert Anyának lenni a legkülönlegesebb Csoda - az én érzéseim szerint...

Szívbéli örömmel:
János

pestomester(szerző)2018. február 16. 17:06

Kedves Kinga!

Valamikor, az ''ősidőkben'', középiskolás koromban írtam egy egysorost,
csak úgy jött.... Belegondoltam abba, hogy férfiként nem fogom átélni,
milyen lehet életet adni Valakinek a saját testemből... Na, ez borzasztó, gondoltam, és leírtam:
''HA NEM SZÜLHETEK, ALKOTOK!''

Ebből is látszik, hogy halálosan komolyan gondoltam. És valóban belevetettem magam az írásba, főként a versírásba. Én is átestem a kezdők ''betegségein'', vagy inkább a folyamatos fejlődésen, és mivel jellemző rám,
hogy mindenre igyekszem nagyon odafigyelni, így aztán elérkezett az az ''áldott állapot'', amikor megírtam ezt a verset a ''vers születéséről'', a kezdetektől egészen addig, míg az üres lapon testet ölt valami, ami bennem
fogant... VERS! CSODA! Az én ''Kicsikém''!

Hát, így volt. Valahogy így...

És amikor a könyvem szerkesztésekor ismét a kezembe került ez a vers,
újra átéltem mindent, és fantasztikus volt az érzés: Ő az én Gyermekem!
Az én Lelki-Szellemi Gyermekem! Egy a sok közül...

Rendkívül jó érzés!

Szeretettel üdvözöllek:
János

ereri2018. február 16. 16:32

De szééép! Nagy - és semmivel sem összehasonlítható érzés - amikor kiszabadul az a valami belőlünk - gyönyörűen megfogalmaztad kedves János! Elismerésem és nagy-nagy szívem hagyom kifejező és tartalmas soraid mellett - szeretettel, tisztelettel: E. E.

Kicsikinga2018. február 16. 15:39

Igen, ez ilyen!
Rendkívül jól írtad meg a ''fogantatástól a születésig'' folyamatát.

pestomester(szerző)2018. február 16. 13:36

Kedves Ilona!

Köszönöm szépen a kedves, dicsérő szavakat!

Szeretettel:
János

somluca2018. február 16. 13:32

Nagyon szép. Újra meg újra olvasni való!

pestomester(szerző)2018. február 16. 13:30

Köszönöm szépen, kedves Feri!

Szeretettel:
János

feri572018. február 16. 13:07

Gratulálok remek versedhez
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom