Tolnai Sándor

Hetvenkedő hetvenkettő

Voltam gyermek egykor, és megint az lettem,
s örülök, hogy ezt a szép kort megélhettem.
A gyermeket, mint kertet, művelni, gondozni kell,
gyomlálni, és néha nyírni értelmes érzelemmel.
Hagyni kell örülni, hagyni kell játszani,
a való világot csak később láttatni.
Szerettesd meg vele a tanulás csodáját,
hogy megláthasd elméjének pompázó virágát.
Tiszteld a gyereket, mutass neki példát,
így veszi át Ő is, s viszi tovább a stafétát.
Értékén mérd mindig, úgy mutasd az utat,
csak akkor add, ha megérdemli a jutalmat.
Dicsérd meg mindig, amikor rászolgált,
szidd le, mikor kell, de lássa szereteted lángját.
Öleld magadhoz, ha megóvni kell,
öleld magadhoz, ha szeretni kell.
Öleld magadhoz, ha bátorítani kell,
öleld magadhoz, ha rászolgált eredményével.
Nem szégyen az, ha a "kiszolgált katona"
kevesebbet tud, mint az ifjonc unoka.
Add át neki az élet minden csínját-bínját,
hogy elviselhesse majd sorsa minden kínját.
Megérve a hetvenkettőt, ne légy vele hetvenkedő,
emeld Őt magasba, ki az élet számára még kezdő.