Apunak
Apu, apuka, drága apácska!
Ne hagyj még el, fájna a magány ma!
Messze vagyok, borzongok, félek!
Örülten nyerít e süket csend érted...
Ne tedd, kincsem, gyönyörű vitézem,
Mindenkitől hatalmasabb, bátrabb vezérem!
Nem mehetsz el, kellesz még nekem,
Még el sem meséltél semmit sem nekem...
Várj még kicsit, taníts még tovább:
Magányosan, csendben higgadtan, sután...
Legjobb APA, olaj-sűrű, tömény,
Nyugalmad csak piramisokban él!
Tiszta vagy, örök, fiatal.
Gyengeséged teljesen felkavar!
Szólj szívednek, ne loholjon ma már,
Pihenjen, nyugodjon ritmusban, katonán.
Tiéd minden: a tavasz, a nyár,
Az ősz is, a tél meg igazán!
Maradj csodám!!! Maradj még velünk!!!
Király csak egy van, anélkül elveszünk...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Callypso2018. február 15. 12:22
Én is teljes szívvel hiszek a csodákban! Nagyon örülök, hogy édesapád jobban van! Remek versedből érződik, hogy mennyire félted őt, biztos csodás szülő-gyermek kapcsolatotok lehet! Jó volt olvasni ezt a költeményt, drága Mónika! Szeretettel gratulálok hozzá! Legyen ragyogó, ihletdús délutánod! Ölellek! (:
SuskovaMonika(szerző)2018. február 12. 13:29
@feri57: köszönöm a kedves szavakat! Legyen csodás napod!
feri572018. február 12. 09:27
Megható szép imád Susková
Nagyon tetszik
Szívvel, szeretettel olvastam.
Feri