Szerző

Schweighardtné Pataki Zsuzsanna

Életkor: 75 év
Népszerűség: 69 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 632 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. január 30.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (10)

Schweighardtné Pataki Zsuzsanna

A hagyaték

Egyszer majd minden feleslegessé lesz,
Mit évtizedek alatt gyűjtögetsz, őrizgetsz.
Ide-odaraktad hosszú évek során,
Takargattad féltve, de mi lesz azután?
Hová lesz a nagyszülők fényképe,
Milyen jó is volt felnézni a képre!
Ez meg itt egy kedves, régi kis terítő...
Anyu varrta. Mire gondolt, míg varrogatta ő?
Számtalan apróság - csipke. Ö horgolta,
Talán éppen, mikor kisbabáját várta...

Egyszer majd minden feleslegessé lesz!
Aki örökli, majd mindent elrendez...
Tudja e mesét, mely a dolgokról szól,
Lesz-e, aki a kérdésre válaszol?
Könyvek, újságkivágások, egy kis hamutartó,
Ki tudja, hogy honnan, kitől való?
Egy étel receptje, egy régi sütemény,
Ízek, illatok, a konyhában egy edény,
Egy szép levesestál... egy ebéd emléke...
Lesz, ki felidézi? Lesz, ki emlékezne?

Egyszer majd minden feleslegessé lesz.
Az örökös majd mindent idetesz, odatesz.
Tárgyakat, mit hagytunk egyszer, valamikor talán
Megőrzi.
S a mesét is, mit hagytunk magunk után...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


gyorgyjeko2020. március 24. 13:30

Kedves Zsuzsika! Vannak félelmeim, hogy az utódok nem vagy csak keveset fognak (tudnak, akarnak) megőrizni a számunkra kedves dolgainkból! (tárgyak, dokumentumok,, történetek, stb,) Talán ez érthető is, hiszen változik a világ, az ízlés, a lehetőségek. Lényeg, hogy az ősök szellemisége, erkölcsi tartása öröklődjön, azt tartsák tiszteletben és vigyék tovább!Egyébként remek versed minden sorával azonosulva gratulálok Gyuri

narbo2020. február 17. 17:52

Dràga Zsuzsa ! Lelkünkből szóltàl ! Ölellek ! Lesz, van ,marad ! Valamit megőriznek sterettrink ! Ölellek ! Ildy

Barthal2018. január 31. 20:54

Kedves Zsuzsika!
Hagyaték az a vagyon, amely az örökhagyóról halála esetén jogutódaira átszáll. Gyönyörű versedben azonban a vagyont azon értelmében használod, amely az embert magát jelenti teljes múltjával, egész életével, hosszú, küzdelmes munkával megszerzett, számára felbecsülhetetlen értékeivel.
Azt a nehéz pillanatot dolgoztad föl, amit mindenki átél: ugyan mi lesz velük?
Más számára ''Egyszer majd minden feleslegessé lesz.'', senkit nem érdekel majd a ''régi kis terítő, ...a nagyszülők fényképe, ...a recept, az edény, stb.''
Mégis a remény hangjával zárul az alkotás:
''Tárgyakat, mit hagytunk egyszer, valamikor talán
Megőrzi.''
Gratulálok a hangulatos mesterműhöz: Ági

m.falvay2018. január 31. 20:52

Az örökös sokszor nem tudja mit tegyen a rámaradt tárgyi emlékekkel . Egy másfél szobás panelben hogy férnek el a régi paraszti élet kellékei ?
Jó témát választottál , néhány kedves emléket megőrzünk a többi a bolha piacra vagy a lomtárba kerül .
Szívvel olvastalak Miki

Kicsikinga2018. január 31. 15:04

Sokszor vannak ilyen gondolataim, mint most is, a versed olvasása kapcsán.
Sajnos én elvesztettem a múltamat.

Zsuzsa03022018. január 31. 12:20

Igen..én is őrzöm még mamám és anyukám kézimunkáit, még én is szoktam bővíteni a kollekciót. Tudom még a gyermekeim is őrizni fogják. De vajon az utókor mit tesz vele? Elgondolkodtató versed szívvel, elismeréssel olvastam, szeretettel gratulálok hozzá : Zsuzsa

kokakoma2018. január 31. 10:39

Igaz vers, de sajnos az élet ,a világ mindent átrendez. Szívvel János

feri572018. január 31. 08:15

Nagyon szép és igaz vers Zsuzsanna
Nagyon tetszik.
Szívvel, szeretettel olvastam.
Feri

montor2018. január 30. 23:53

Örülök, hogy idetaláltam, megfogott ez a kedves vers
a szívünkhöz nőtt tárgyainkról, oly kedves emlékeinkről.
Szívvel gratulálok. Figyelőmbe vettelek.
Eszter

Angyalka732018. január 30. 22:25

Megérintett a versed, gratulálok hozzá! Melinda

roseprincess2018. január 30. 21:25

Kedves Zsuzsanna,
Soraid megérintettek, nagyon szép és megható!
Szívvel olvastalak,
Alexa

gyorgyjeko2018. január 30. 21:25

Kedves Zsuzsika! Ismét szívemből és igazat szóltál! Minden valamirevaló, a szüleit tisztelő utód szembekerül a gyönyörűen megfogalmazott feladattal! Mit és mennyit tartsunk meg a múltunk emlékeiből? Félek korosztályunk lesz az utolsó, akinek ez egyáltalán problémaként felmerül! Igaz sok minden megváltozott, felgyorsult a világ, egyre kevesebb az élettér, ahol méltó helye lenne az emléktárgyaknak, de mégis!Gratulálok a témaválasztásodhoz, és a megfogalmazásához, szívvel üdvözöl Jekő Gyuri

41anna2018. január 30. 20:57

Igaz szép verset irtál!
Gratulálok! Melinda

SzaipIstvanne2018. január 30. 20:44

Draga Zsuzsa, ez akar oregkorunk dala is lehetne, szepen irtad meg. Jon a tavasz, ma mar itt is sutott par orat a nap, ne ilyen szomorusagra gondoljunk. A meset megorzik majd a gyerekeink, talan ezeket a kis irasainkat is. Szivvel, szeretettel olvastalak, aterezve soraidat. Mari

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom