Magyar kutya
Lázas őszünk őse Őszöd,
összetörtünk tőle, s most itt állunk
bágyatag parázs-porán.
Sokéves altatástól kába még fejünk,
s hamvába fúl a láng.
Zsarátnok lelkű nép vagyunk; elszunnyadó.
Mint egy pimasz légy, bennünket csak csíp a szó,
elhessentenénk, s aludnánk már tovább,
de vérünk szívja még, és nincsen légycsapó.
Erős méregben ázott kenyérrel etetett,
rövid pórázon tartott, hűségét feledett eb
koncot szorongató pofáján nyál csorog,
láncát szakítni képtelen, csak vicsorog.
Egykor asztalra csapni bíró ökle már aszott,
kaparni tud csupán,
nyüszítve sír, de nem harap,
mert száján szájkosár.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
juditti(szerző)2013. június 3. 10:21
Köszönöm.
szalokisanyi12013. június 2. 06:12
Gratulálok!
juditti(szerző)2011. április 21. 01:22
Köszönöm.
Ez azért inkább 4-5 éve volt aktuális...
borsika12011. április 20. 22:00
gyönyörü szép (: érzem ahogy a kutya szenved ):
juditti(szerző)2010. június 7. 12:53
Éppen most küldtem be egy verset. :-)
Ross2010. június 7. 12:51
Kedves Judit, köszönöm a kiigazítást - talán a második versszakod képei miatt érthettem félre, ott eléggé agresszív a látvány. Ugye látunk még Téged?
juditti(szerző)2010. június 7. 12:45
Kedves Ross, köszönöm a véleményedet.
Ez a vers lassan négy éves, akkor volt leginkább aktuális, amikor írtam.
Nincs benne ölésre betanított véreb. Isten ments!
Egy megalázott, kushadásra szoktatott, rövid pórázon tartott szerencsétlen jószágról van szó, aki hajdan, míg szabadon száguldozhatott erős volt és büszke...
Ross2010. június 7. 12:33
Nagyon megörültem annak, hogy a neved hosszú szünet után felbukkant itt - azután jött a kiábrándulás: csak valaki rátalált egy korábbi versedre. Kemény, szókimondó, ostorozó és kissé önostorozó, erős költői eszközökkel - vajon ki más használ magánhangzós alliterációt? A versed címszereplőjét úgy jellemezted, mint ölésre betanított, de szabadjára még nem engedett vérebet - hát, nem tudom... Lehetnek ilyenek is, de ha már négylábú, akkor nem inkább a birka volna az?
juditti(szerző)2010. június 7. 12:23
Nem is tudnék élni nélküle...
Köszönöm az elismerést. :-)
mystynekatika2010. június 7. 11:46
Köszönöm az élmény!
Gratulálok!
Érdemes tollat ragadnod!
Tedd rendületlenül!
juditti(szerző)2009. április 30. 15:05
És a kutya még mindig nem rázta le láncait...
Marie_Marel2009. április 28. 16:37
''Sokéves altatástól kába még fejünk,
s hamvába fúl a láng.
Zsarátnok lelkű nép vagyunk; elszunnyadó.
Mint egy pimasz légy, bennünket csak csíp a szó, ''
Újráztam. :-)
juditti(szerző)2008. július 14. 14:36
Kedves Marie, ismét köszönöm. :-)
Ha van kedved, akkor olvasd el az ''Édes hazám, szép országom'' című versemet is, mert úgy érzem, hogy az is tetszeni fog. Itt találod: http://www.poet.hu/vers/3103
Marie_Marel2008. július 14. 14:18
Tudod: egy újszülöttnek minden vers új! :-)))
És mégegyszer: szívszorító a versed és egyetérek minden szavával.
Szeretettel: Marie
juditti(szerző)2008. július 14. 14:14
Köszönöm Marie, és neked is Sodrelap. :-)
Örülök, hogy a korábbi verseimbe is belekukkantotok. :-)
Marie_Marel2008. július 14. 08:52
Az éb szívem is összetört...
Nagyon igaz, lekeket megérintő a versd! Gratulálok!
Marie
juditti(szerző)2007. december 18. 23:11
Talán nem, bár kétségtelen, hogy vannak pillanatok, amikor így érzem.
miertke2007. december 18. 11:25
Félek tőle, hogy valóban ilyenek vagyunk...
juditti(szerző)2007. december 10. 08:38
Köszönöm. :-)
csuka2007. december 9. 22:24
Ez nem semmi! Igen kemény, de sajnos minden szava igaz. Nagyon jól megírt vers ez.
Judit, ismét megmutattad egy másik arcodat. Kicsit nehéz ezt összeegyeztetni a bájosan mosolygó lánnyal a fotódon, de próbálkozom. :)