Szerző

Paulusz Péter

Életkor: 33 év
Népszerűség: 4 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 98 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. január 13.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Paulusz Péter

Lélegzet

Legfelső fény végtelen terjedelme,
lassul a légzés, szűr már az elme.

Rendeződnek már a kósza gondolatok,
a feleslegesnek széttárt, régi kijáratok.

A hűvös fény már lassan a mély központig ér,
felveszi, majd szétosztja azt a buzgón sürgő vér.

A nyugodt béke körülölel, mint egy vastag kelme,
hisz elménk nem lehet más, mint testünk fejedelme.

Belsőnk, mint egy hangszer, külsőnk gitártok,
húrjain egyre játszana a világ, mit akartok.

Az idő pereg, az élet cselekvésre kér,
beszűkülő világunkban így nagy kincs lesz a tér.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


thunderzoid(szerző)2018. január 13. 20:30

@feri57: Köszönöm szépen, Feri!

feri572018. január 13. 12:58

Nagyon szép versed nagyon tetszik Péter
Kedvencnek jelöllek
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom