Szerző
Izzy Beck

Izzy Beck

Életkor: 23 év
Népszerűség: 29 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 152 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. január 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

20020804, maxika, 1 láthatatlan tagunk

Izzy Beck

Téged szeretni

Folyóparton ülök talán...
Csak a szobámban, az ágyamon,
tudva, hogy megint én rontottam el.
Mellettem emléked
még testem simogatja,
és nézzük, ahogy a
Duna harsányan tovacsobog,
vizét egy pillanatra megzavarta
az a hajó,
mellyel szerelmesen simult
össze néhány perce.
Már nem emlékszem, mit tettem,
mi volt az utolsó szavam,
mellyel bántottalak.
Nem bántásnak szántam, talán azért.
Makacsul fújja a szél a függönyt,
becsukom az ablakom.
A Nap táncol a víz hullámain,
talán keringőt jár rajta a nyár.
Mint mikor mellettem voltál.
Folyik az elmúlásba az élet,
hullámai a partot nyaldossák,
és énekelnek a kavicsok,
ahogy a víz odébb löki őket.
Szomorú voltam, akkor a Duna is
mintha sírni látszott volna
együttérzése jeléül,
de ahogy könnyem egybeforrt
a nagy folyó sodrásával,
messzire vitte a bánatom.
Te átöleltél, epret ettünk.
S néztek az emberek:
Milyen furcsa pár...
Furcsák voltunk? Meglehet.
Én nem aggódtam emiatt,
de téged, tudom, hogy zavart.
Én gyerek voltam,
s te bevallásod szerint öregember.
Az a húsz év? Az volt a baj?
Miért nem lehetek annyi idős,
amennyinek szeretnél?
Tiszta szívből, gyermeki
szeretettel szeretlek,
nem tudom, elég volt-e ennyi.
Nem tudom, elég-e téged csak szeretni.
Hisz most is egyedül a szobámban
mintha folyóparton ülnék.
Hallgatom, ahogy a szél zizeg,
fújja a decemberi fákat.
Emléked az, mi átölel,
egy emléke az elmúlt nyárnak.
Most fázom. Mert nem vagy itt.
És hideg az ágy nélküled.
Téged szeretni talán kevés,
talán más is kell,
mit gyermeki szívem nem fog fel.
Átölelni, hozzábújni emlékedhez,
most csak ennyit tehetek.
De talán majd ha jön a nyár,
a kikelet, és újra leülünk
a folyópartra mi, a furcsa pár...
És átölelsz, és átölellek,
és egyidősek lehetünk,
és mindenre, ami történt, emlékezünk,
mert nem tudjuk azt a nyarat feledni,
talán akkor elég lesz
téged teljes szívemmel szeretni.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


keva5262018. január 13. 13:28

Úristen, de szép!!!!
Hatalmas szívvel gratulálok.
Éva

feri572018. január 13. 08:36

Nagyon szép vágyakozás versedhez
Szeretettel gratulálok

Feri

200208042018. január 12. 20:02

Gyönyörű, szerelemre vágyakozó vers! Gratulálok!
Szívvel, Figyelőmmel: Antónia

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom