Szerző
Vers

A verset eddig 367 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. december 31.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölte

Tövesy M. Konrád

Mi az élet?

Az elektron nem sír vagy derül,
a foton repül időtlenül,
a kő csak fekszik, s nem tud róla,
pocsolyában alszik spóra,

Fényszenzor elé nő lencse,
s nem hajtja, csak a szerencse,
míg fennmarad a szem, mi lát,
és kihal érte milliárd.

Pillanat az átlagélet,
rövid génteszt, s itt a végzet,
de objektíven nincs rossz abban,
ha más gén vál` be biztosabban.

Hús vagyunk, s légbe vágyunk,
csak oka van, hogy ezzé váltunk:
gének vagyunk s enzimek,
és nincsen célja semminek.

Az elektron nem sír vagy derül,
a foton repül időtlenül,
a kő csak fekszik, s nem tud róla,
s egy Nagy Reccsel tér nyugovóra.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


AkarkiGyula2018. január 3. 11:32

Kedves Konrád!
Azért, a Nagy Reccs-ben ne légy biztos.
ü. akarki.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom