Tövesy M. Konrád

Mi az élet?

Az elektron nem sír vagy derül,
a foton repül időtlenül,
a kő csak fekszik, s nem tud róla,
pocsolyában alszik spóra,

Fényszenzor elé nő lencse,
s nem hajtja, csak a szerencse,
míg fennmarad a szem, mi lát,
és kihal érte milliárd.

Pillanat az átlagélet,
rövid génteszt, s itt a végzet,
de objektíven nincs rossz abban,
ha más gén vál` be biztosabban.

Hús vagyunk, s légbe vágyunk,
csak oka van, hogy ezzé váltunk:
gének vagyunk s enzimek,
és nincsen célja semminek.

Az elektron nem sír vagy derül,
a foton repül időtlenül,
a kő csak fekszik, s nem tud róla,
s egy Nagy Reccsel tér nyugovóra.