Szerző
Komróczki Zoltán

Komróczki Zoltán

Életkor: 65 év
Népszerűség: 217 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 902 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. december 24.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (46)

Komróczki Zoltán

Karácsonyi álomkirályság

Egyszer, mikor elmerültem álmok világába`,
mintha megérkeztem volna távoli országba,
melynek határait ember, tudat fel nem fogja,
emelt fővel jár-kel földjén apraja és nagyja.
Megdörzsöltem szemeimet, hová még nem értem,
bevallom, hogy csodálkozva, megdöbbenten néztem.

Akik velem szembejöttek, mind rám mosolyogtak,
nem kérdezték, merről jövök, szívesen fogadtak.
Honnan s hogyan jutottam el az ő országukba?
Legkedvesebb vendégükként kísértek házukba.
Asztalukon étel, ital, otthonuk szállásom,
reméltem, most megtalálom, mire titkon vágyom.

Fáradtan, és a hidegtől, mely csontomig átjárt,
eltöprengtem a szobában azon, ami itt várt!
Ahogy szóra nyílott ajkam kellemes melegben,
rám tekintett minden szempár, néztek figyelmesen.
- Kik vagytok ti, milyen föld ez, hová eljutottam,
Azt sem tudjátok, ki vagyok, s mi elől futottam?

Hajlékotokba hoztatok, pazar vendéglátás,
ismeretlen fogalom a gyanakvás és gátlás!
Elém tálaltok, kínálva gazdag terítéket,
étkeitek elsőként, hogy nékem merítsétek!
Messzeségből megérkezve azért ámulok csak,
vajon sorsom tréfál vélem? Mely szeszélyes és vak!

Honnan jöttem, ahol élek, arra nem erény ez,
ki nincstelen, koldusszegény, számkivetetté lesz!
Kaput bezárják előtte, rá ebek csaholnak,
míg a bőségben dúskálók egyre gyarapodnak!
Friss kenyérnek illatáért éhen, keseregve
könnyet hullajt, Istent kérné, sírva epekedne!

Az sem mindegy, hová születsz, s milyen csillagzatod,
szerencséd lesz társ utadon, vagy követ balsorsod?
Meddig versz még, Édes Uram - kérdezed ezerszer!
Legalább néha érezzem, mégsem felejtesz el!
Éjszaka, ha ágyban talál, s nem ég alatt hálsz csak,
áldást mondasz, s kérded Atyád... ezzel kinek árthatsz?

Dermedté vál` az, ki ott van, attól, amit hallott,
szánakozva, szemlesütve figyelik az ajtót.
Arra gondolnak: netalán lesz, ki belép rajta,
van még hely és üres tányér meleg ételt adva.
Csend honol a kis szobában, majd a lélek lantján
megszólal, ki asztalfőn ül, áhítatnak hangján:

- Lásd, idegen, asztalunknál, amit körülültünk,
mindig van, lesz két üres hely, amit meg nem töltünk.
Az egyik, ha valaki épp közénk betoppanna
étlen-szomjan, kimerülten, erre rászorulna.
A másik meg királyunké, kit hittel szolgálunk,
imánkba foglaljuk, mert ő várunk, biztonságunk.

Áldd meg, Urunk, vacsoránkat s mindenkit, ki itt van,
akit hozzánk vezéreltél kegyes jóságodban.
Kérünk, áldd meg királyunkat, hogy sokáig éljen,
hiszen azért küldted hozzánk, oltalmazzon, védjen!
Mindent, mit adsz, termő magvak földjeinkbe hulljon!
Soha többet, ne csak annyit, mindenkinek jusson!

...

Elfogyasztva vacsoránkat, italunkért nyúltunk,
jó vörös bort kortyolgatva vígan koccintottunk.
Ki asztalfőn áll, támlás székét kissé hátrább tolva,
fejet hajtva körbenéz, még zsolozsmát mormolja,
befejezve leült újra, maga alá húzva,
pohár borát fenekéig kiitta egy szuszra.

Megint szóra emelkedtem: - Tisztelettel kérdem!
- Ki lészen a királyotok, mondjátok el nékem?
Azt látom csak, nem fél, boldog sok alattvalója,
mert ő Isten földre irányított helytartója!
Fogadalmát Úrnak tette, szentül be is tartja,
nemes jellem, tiszta szívű népe igaz Atyja!

Minden királynak mivolta, meghatározója
fénysugárként szikrázik a nép arcára róva!
Gazdagságát, kincsvagyonát senkitől sem félti,
vándortól, hogy mit keres itt? - soha meg nem kérdi!
Azt szeretném és remélem, nem vakmerőségem?
Kísérjetek elé, mindezt neki megköszönjem.

...

Friss hó hullott éjszaka, a földet betakarta,
háztetőn és kéményeken vastag, fehér sapka.
Fenyves erdő, falu szélén, büszke méltóságban
élénkzöldre felöltött, dús, fehér subájában.
Mintha kísérne, követne úton, hol haladtunk,
jégkristályszőnyeg takarta az ösvényt alattunk.

Hárman vállalták, vezetnek az utat mutatva,
látóhatárt kémleltem, a kastélyát kutatva.
Azt hittem, hogy messze van még, palotát nem láttam,
egyszerű kis ház udvarán meglepődve álltam!
Sem strázsa, sem szolga sehol, ki fogadott volna,
ki jelentse érkezésünk trónterembe szólva.

Kitárul az ajtó, fogad elébünk sietve,
még társaim köszöntik a fejükkel biccentve.
Jóságos mosolyra derül, érdeklődve nézne?
Mélyen meghajolva, lassan ereszkedtem térdre.
Legyint királytól szokatlan, sarkos mozdulattal,
felemel, és úgy ölelget meleg barátsággal.

- Atyámfia, ez nem illő, mert az Istenünk egy!
Az, ki voltam, kivé lettem, semmiként sem oly kegy,
mely különbség lenne köztünk vagyonban vagy korba`,
hogy előttem csúszva másszál, lehasalj a porba!
- Köszönjél csak férfiasan, tenyered kinyújtva,
elfogadom a jobbodat markomba simulva!

Bizony, nem tagadhatom, oly nagyon meglepődtem,
koronátlan, palást nélkül miként állt előttem!
Egyszerűen öltözködött, ki a dolgát végzi,
őszülő haj halántékán, hajlott korú férfi.
Házába tessékelt, ám ott nyoma sem volt trónnak,
asztalán frissen sült kenyér s poharak a bornak.

Udvarias figyelemmel, büszke méltósággal
invitált, hogy megkínáljon friss, diós kaláccsal.
Kanapéra telepedtünk, helyünk elfoglalva,
polcok minden finomságát tálcájára rakta,
katonásan sorakozott, vasalt abroszára
fenyőágból font koszorút illesztett reája.

Mécsesével meggyújtotta mind a négy gyertyáját,
felálltunk, még komoly arccal suttogta imáját:
- Ki nép sorsát tartja kézben, lehet hitehagyott,
feledheti, királyok közt ki volt a legnagyobb?
Életével szolgálja e létjogosultságot,
nyomorúságból, koldustól sosem szedhet sápot.

Megfizette "bűnösökért" gonoszságok árát,
jámborságból építette jóságfalú várát.
Hol egymásra rátalálva sohasem feledjük,
reá várva, és egymásban emlékét tiszteljük!
Mondókáját befejezve poharát emelte:
- Krisztusunkra ürítsük most! Egészségetekre!

...

Kísérőim elköszöntek, kettesben maradtunk,
jóízűen beszélgetve órákat múlattunk.
Elmondtam magamról mindent, mosolyogva nézett,
miként valós életem ez "álomföldre" tévedt:
- Felség, azt szeretném tudni, mondd, te honnan jöttél?
Királyukká választottak, kikért sokat tettél!

Azt látom csak, boldog néped, bölcs uralkodásod,
lelkük mélyén hordozzák a "királyi jóságod".
Van hitük, nincs rettegés, a jövendőt nem félik,
uralkodóként mit teszel, tőled meg nem kérdik.
Áldást hozol otthonokra, kell magadét osztva,
kincstárad, éléskamrádat asztalokra hozva.

Rám emelve tekintetét hosszan elmerengett,
történetét hogy is kezdje: tán ezen töprengett?
- Földiek vagyunk, egy hazánk, ahonnan eljöttél!
Úgy jutottam én is ide, ahogyan te szöktél!
Éhesen, a zord hidegtől csontomig átfázva,
kimerülten, zarándokként, hétrét görnyedt járva.

Magányos voltam sokáig, házat építettem,
kutat ástam, kis kertembe gyümölcsfát ültettem.
Erdő szélén, sík határba vetettem el búzám,
lisztjéből gyúrt kenyeremet kemencéből húzván,
éppen azt szegem kettőbe, Úrnak hálát adva,
mikor ismeretlen ember lépett az udvarra.

Félve nézett, sóvárogva, kenyeremet látta,
könnycsepp csillant két szemében egy falatra vágyva:
- Foglalj helyet, légy vendégem, egyél-igyál nálam,
nem kérdezlek, ha maradnál, hajlékod lesz házam.
Nagy ez a föld, gazdagsága ellát minden jóval,
erdő, mező, folyó, vaddal, hallal tele tóval.

Itt maradt, és neki is lett saját földje, háza,
sőt, érkeztek olyanok is, kiknek lett családja!
Megkövettek, mindannyian hozzám folyamodtak,
Irgalmasnak tituláltak, királlyá fogadtak!
Bevallom, már néha zavar, istenségnek néznek!
Amijük lett, nem adomány, szorgalmuknak bére!

Te magad is láthattad, mert mindig együtt vannak,
együtt ülnek estebédhez közös áhítatnak.
Mindig marad étel, ital, üres szék, ágy, dunna
üldözött számkivetettnek, hogyha idejutna.
Másik szék, mit asztaluknál üresen találhatsz,
mintha köztük lennék én is, míg ők vacsoráznak.

Akik jönnek, itt ragadnak, s nem vágynak el innen,
világra álmodott ország szeretetben, hitben.
Az számít csak, neki is van, máséra ne vágyjon,
senki előtt ne hajlongjon, emelt fővel járjon,
koronátlan jog, hatalom nem köthető trónhoz,
emberség az, mit a király szíve mélyén hordoz!

Lásd, idegen, így nő egyre népem szaporodva,
ki idejön, nálunk marad, nem vágy ettől jobbra!
Szikrázóan fehér a táj, karácsony szenteste,
ragyogásával takarja bűnöket befedve.
Mintha benne világolna csendben, békességben,
Krisztus örök példája éjjel, e születésben.

Ezért oly nagy ez az ország, hová csak az léphet,
ki álmodni tudja, amit ébren el nem érhet.
Lehet szegény, földhözragadt, sárban hemperegve,
ám, ha hite a reménység, soha ne feledje!
Ha már semmi sem köt oda, ahonnan érkeztél,
maradj köztünk országunkban, vissza sose menjél!

- Megköszönöm, Király uram, kegyes jóságodat,
bárcsak álmodhatnám tovább csodás országodat.
Oly szívesen itt maradnék boldogságnak földjén,
elfelejtve mindent rosszat, mi odaát történt!
Mégsem tehetem meg azért, engem visszavárnak,
mert gondjait kell cipelnem családnak, barátnak.

Elmesélek nekik mindent, amit nálad láttam,
fáradt testemben pihenve, lélek szárnyán szálltam!
Legszebb, fennkölt ünnepségem volt ez a karácsony,
mit emberként így megérni üdvözítő álom.
Van még, létezik valahol tisztaságnak honja,
s ember méltóságot védő, bölcs uralkodója!

Útját megjegyeztem, és ha újra erre járok,
bizony, megígérem, rögvest betérek hozzátok.
Ki úgy érzi, hazája nincs, hontalan bolyongna,
keserűen ábrándozna, mélyen sóhajtozva.
Hozzád irányítom bízvást, személyed ajánlva,
legyen csodás országodnak ő is egy polgára.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


HanyeczKaroly2018. február 4. 11:13

Kedves Zoltán barátom! Baráti kéznyújtásodat nemhogy elfogadom, hanem ezt hatalmas örömmel teszem. Versedben megéreztem a rokon lelket, az igaz testvért, aki a szívemből ír. Kíváncsian olvasom más alkotásaidat, és köszönöm, hogy Te is követni fogod az én ténykedésemet. Boldogan fogadom el tehát baráti Jobbod! Karcsi

remember(szerző)2018. február 4. 08:37

@HanyeczKaroly: Kedves Károly barátom. Remélem nem bizalmaskodás e megszólítás. Bensőmből fakad, hozzászólásod okán. Mikor bármit írsz, fontos a mások véleménye, hogyan élik meg történeted. Mert amit leírsz valami üzenetet tartalmaz. Ennek a visszaigazolása a hozzászólás. Iránytű mi által tájékozódik a versíró, jó volt e az ösvény melyre lépett. Ezen alapon hozzászólásod megkülönböztető értékkel bír, mert visszajelzés. Nagyon szépen köszönöm! Akármilyen módon írsz az ilyen HSZ által épülsz, az az építed fel önmagad. Tisztelettel, viszont figyelővel. Poéta üdvözlettel nyújtok baráti Jobbot! / remember / Komróczki Zoltán.

HanyeczKaroly2018. február 3. 09:54

Gyönyörű versedben mind az alattvalók, mind az uralkodó hisznek Jézusban. Szeretetkapcsolat van közöttük. Nem a József Attila által is megírt ''fortélyos félelem'' igazgatja őket. Nem aggodalmaskodnak azon, hogy jaj, eléggé megaláztam-e magam ahhoz, hogy ügyem kedvező elbírálásban részesüljön. Kölcsönös bizalom élteti őket pompa és titulusok nélkül.
Én hiszem, hogy ez az Ország megvalósulhat, és valóban Jézus által. Ezért imádkozzuk napra nap: Jöjjön el a Te Országod! Legyen meg a Te akaratod, miként a Mennyben, azonképpen itt a Földön is!
Köszönöm, hogy versed által megerősítettél ebben a hitemben! Szeretettel Karcsi

varkonyi.zsuzsa2018. január 17. 15:06

Gratulálok remek alkotásodhoz,kedves Zoltán!

Mikijozsa2018. január 10. 12:59

Kedves Zoltán, nagy vers - amit írtál és csodásan remek, ezt egyszuszra végig kell olvasni annyira jól egybeszerkesztetted, na de nem csak a szerkesztés, minden ami belekerült. szívvel gratulálok

kodrane2018. január 9. 16:34

Jó lenne ha nem csak álom lenne! Szívvel olvastam ragyogó versedet!

geza19472018. január 8. 15:40

@remember

Gyönyörű ez az ''álomvers'' kedves Zolikám..!!
Elgondolkodtam, hogy mily szép is lenne a valós életünk.., ha ilyen országban élhetnénk..!!
Gratulálok kimunkált nagy lélegzetű versedhez..!!
Remélem szép volt a karácsonyotok.., és az Újévhez is minden szépet és jót kívánok nektek..!
Szeretettel:
Géza.

Meroni2018. január 7. 16:17

Kedves Zoltán, nagyon szépen megfogalmaztad a versed, nagyon szép álom. Szívvel gratulálok!
Roni

remember(szerző)2018. január 6. 19:41

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

remember(szerző)2018. január 6. 18:43

@szombati: @GreyMouse: Tisztelettel köszönöm mindkettőtök látogatását és az olvasást. Baráti üdvözlettel / remember /

GreyMouse2018. január 6. 18:25

Kedves Zoltán!

Hatalmas munka ez a vers. A tőled megszokott igényességgel felépített és megírt, elgondolkodtató, olvasmányos tartalom. Szerethető idilli világról írsz, amit vágyja az ember, hogy létezzen. Kiemelkedő, szép költeményedhez elismerésem.
Tisztelettel: GéeM.

szombati2018. január 6. 17:45

Nagyon szép emberi és tanulságos alkotás.
Jó lenne sok dolog a valóságban is így működne.
Elismerésem!
Nagy szívvel!
Szeretettel!
Boldog Új Évet és mindent!

Tibi

remember(szerző)2018. január 6. 10:12

@rojamsomat: @SzaipIstvanne: @Zsuzsa0302: @ereri: @Agi63: @gypodor: @adamne: @1-9-7-0: @195705252012: @piroska71: @V.P.: @Merluccius: @Nichi-ya: @szalokisanyi1: @kincseshaz: @Evanna: @Dram: @fufenka: @anci-ani: @Golo: @uzelmanjanos956: @jocker: @Metta: @111111: @meszaroslajos60: @nefelejcs: @JohanAlexander: @kodrane: @donmaci:

Tisztelt költőtársak versírók. Köszönöm hogy versem olvastátok és véleményeztétek. Köszönöm a jó szívvel adományozott szíveket, és tetszésnyilvánítás minden formáját. Örülök ha versem elnyerte tetszésetek. Néha valóban csak álmodunk, és ez által idealizálunk egy világot, mely a valóságban nem érhető el. Akkor hát.... legalább álmodjunk együtt. Évám nevében is köszönöm a felénk irányuló szeretetet. és barátságotokat. Tisztelettel, Komróczki Zoltán / remember /

donmaci2018. január 2. 19:52

Nagyon szép alkotásodhoz szívvel gratulálok: Búék! Józsi

kodrane2017. december 30. 16:44

Létezik? Már nem vagyok biztos benne, annyit kellett csalódnom! A versed azonban tartalmas, mindent elmond! Szívvel olvastalak!

JohanAlexander2017. december 30. 16:07

Kedves Zoltán, nagy szívet küldök szép
ünnepi versedhez!
Boldog Új Esztendőt!

nefelejcs2017. december 27. 16:56

Kedves Zoli!
Szép, szívet melengető, álomverssel ajándékoztál meg bennünket!
Milyen jó lenne, ha ez az álomvilág életre kelne!
Szeretettel olvastam, gratulálok! Anikó

meszaroslajos602017. december 26. 20:41

Kedves Zoli!
Meghatóan szép, kimagasló, gigantikus alkotás.
Köszönöm szépen, hogy olvashattam, szép élmény volt számomra, nagy szívvel gratulálok, Lajos.

1111112017. december 26. 17:07

Nagy lélegzetvételű, gyönyörű alkotás, szívet hagyok szeretettel. Piroska

Metta2017. december 26. 14:56

Nagyszerű alkotás,csodás ünnepi vers!
Szívvel ,szeretettel kívánok Áldott, Boldog Karácsonyt!
Margit

jocker2017. december 25. 21:22

Kiváló lett eme ünnepi versed, köszönöm az élményt!
Nagyívű mondanivalód egyszerűen nagyszerű!
Elismeréssel, barátsággal: gratulálok.
jocker/Kíber/Feri

uzelmanjanos9562017. december 25. 21:09

Remek ünnepi versed élmény volt olvasni, baráti szívvel gratulálok:János

Golo2017. december 25. 20:17

Szívvel és szeretettel olvastam versed, kedves Zoltán: Radmila

anci-ani2017. december 25. 19:08

Gyönyörű álomversed Zoli teli melegséggel, szeretettel
élmény volt olvasni! Nagy alkotásodhoz szívvel, szeretettel gratulálok!
Boldog, Békés Áldott Karácsonyt kívánok Nektek szeretettel:
Anci

fufenka2017. december 25. 19:08

Nagyon szép, igen jól szerkesztett vers!
Áldott ünnepeket!

Zsuzsi

Dram2017. december 25. 17:54

Tisztelettel olvastam remek
alkotásodat. Meghitt Karácsony Ünnepet
Évának boldog névnapot, Szeretteitekkel
együtt szép és boldog életet kívánok, kívánunk
szeretettel és üdvözlettel; Juli és András.

Evanna2017. december 25. 15:05

Nagyívű, szép vers, szívvel olvastam!
Evanna

kincseshaz2017. december 25. 14:27

Nagyon szép álomvers! Sugárzik belőle a szeretet.
Szívvel gratulálok és békés, boldog karácsonyt kívánok: Ilona

szalokisanyi12017. december 25. 12:47

Kedves Zoli!
Nagyon szép alkotás.
Üdvözletem küldöm.
Boldog békés Karácsonyt kívánok!
Szeretettel, tisztelettel: Sanyi

Nichi-ya2017. december 25. 11:05

Meghatóan szép álom. Sok szeretettel, szívvel gratulálok. Kellemes karácsonyi ünnepeket!

Merluccius2017. december 25. 08:44

Évának és neked is boldog karácsonyt kívánok kedves Zoltán!
Szeretettel: M.

Merluccius2017. december 25. 08:43

Elfogadó, befogadó királyság, lehet benne bízni. S a vándorok mind jók?
Szeretettel olvastam igazi szeretetversed. Gyönyörű álom! Teljesüljön ébrenlétben is!

Szeretettel: M.

V.P.2017. december 24. 21:52

Nagyon szép álmodhoz szeretettel gratulálok, remélem egyszer ilyen világban élhetünk!

piroska712017. december 24. 17:05

BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK kedves Zoltán!
Gratulálok a vershez!
Barátsággal: Piroska

1957052520122017. december 24. 17:05

Nagyon szép álomvers kedves Zoli.
Szívvel kívánok áldott ünnepeket , Irén

remember(szerző)2017. december 24. 17:03

Ezzel a verssel kívánok magam és Évám nevében áldott békés KARÁCSONYT minden POÉTA társamnak, barátomnak. Kellenek az álmok. és ha más nem adatik, kell hogy álmodhassunk, álmodni a legnagyobb szabadság, mert álmainkban vagyunk igazán önmagunk. Köszönöm minden barátomnak, írótársamnak, A POET csapatának. Ég óvjon minden tollforgatót és olvasóját. Tisztelettel Komróczki Zoltán / remember / és Évám :)

1-9-7-02017. december 24. 16:53

Szép álom versedhez szívvel gratulálok és áldott szép ünnepeket kívánok sok szeretettel Anikó

adamne2017. december 24. 16:41

Gratulálok kedves Zoli szívet hagyva szeretettel.
Áldott, békés, boldog ünnepeket kívánok mindkettőtöknek:Manyi

gypodor2017. december 24. 16:11

Nekem rövid és ismétlődő álmaim vannak: elkések az egyetemi előadásról, mert nem találom az épületet. Jó annak, akinek ilyen szép álmai lehetnek.
Szívvel!
BOLDOG KARÁCSONYT!
Gyuri

Agi632017. december 24. 15:31

Szép álom!
Szívvel Ági

ereri2017. december 24. 15:30

''Akik jönnek, itt ragadnak, s nem vágynak el innen,
világra álmodott ország szeretetben, hitben.
Az számít csak, neki is van, máséra ne vágyjon,
senki előtt ne hajlongjon, emelt fővel járjon,
koronátlan jog, hatalom nem köthető trónhoz,
emberség az, mit a király szíve mélyén hordoz!''

Kedves Zoltán! Örömmel olvastalak újra. Hiányoltam tartalmas, olvasmányos, gördülékeny és kifejező írásaid. Gyönyörű lett ez az ünnepi hangulatú álomvers. Méltó, meghitt és illő a Karácsonyhoz, gondolatébresztő és tanulságos, ugyanakkor végtelenül emberi. Elismerésem és nagy-nagy szívem hagyom magával ragadó, értékes soraid mellett - szeretettel, mély tisztelettel: E. E.

Zsuzsa03022017. december 24. 14:49

Szeretettel, szívvel gratulálok szép álomversedhez és kívánok békés boldog karácsonyt. Zsuzsa

SzaipIstvanne2017. december 24. 14:47

Kedves Zoltan, remek versednel szivvel jartam. Bar olyan orszagben elhetnenk, ahol akik szembejonnek, mind mosolyognak. De alomkiralysagban igy van. Szeretettel irt, szep vers.

Kivanok Bekes Boldog aldott Karacsonyt. Maria

rojamsomat2017. december 24. 14:41

Gyönyörű lett kedves Zoli!
Végig olvasva csak a szépség, a szeretet sugárzik versedből, és a tanúság!
Szeretettel gratulálok,szívvel, Neked és Kedves Évának!
Áldott Békés Karácsonyt kívánunk!
,,,,Tamás, Zsuzsa.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom