Szerző
Vers

A verset eddig 297 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. december 8.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (4)

Horváth Szilvia (Tigris)

Üresség

Ott fekszem, ahol hagytál.
Mélyen a szakadék alján.
És én még mindig lélegzem.
Ennyi volt a szerelem?!

Igen! Már tudom, itt a vége.
Nem érzek mást, mint ürességet.
Nem várlak már többet vissza.
Más lettél. Szíved már nem tiszta.

Ki vagy Te? Mondd el nekem.
Nem az, akit egykor szerettem.
Ezt az embert már nem éltetem.
Kezedet végleg elengedem.

Üres tekinteted a lelkembe vájt.
Embertelen lett szíved és a szád.
Ki bárkinek odaadta utolsó falatját.
Ma bárkit bárhol gyalázva aláz.

Nem tudom, ki vagy Te, szerelem.
Ne várj rám többet a hegyen.
Eszembe jutsz, még szívem is fáj.
De benned már csak az üresség vár.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Metta2017. december 9. 06:50

Szomorú,szép versedet szívvel olvastam!
Margit

Olga752017. december 8. 21:47

Szomorúan szép verset alkottál....ha vigasztal idővel elmúlik a bánatod.
Tereld el a figyelmedet....és már nem is fog fájni..sikerülni fog, tudom..:-)
Szívvel: Olgi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom