Szerző
Marosvölgyi Anna

Marosvölgyi Anna

Életkor: 18 év
Népszerűség: 20 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 45 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. december 7.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

A jelölők listája csak a két hétnél régebbi verseknél látszik.

Marosvölgyi Anna

Béke

Fogságba estem a szabadságomban.
Vágytam azt, mim nem volt, s amim volt, eldobtam.
Tisztaságot kerestem vakon, szüntelenül,
Csak egy helyen nem néztem: magamban, legbelül.
Kutattam az okot, kiért s miért élek?
Mennyit ér egy ember, és mennyit bír egy lélek?
Földön ritkán jártam, szárnyra kelni féltem.
Zuhantam, süllyedtem a bánat tengerében.

Úgy érzem, néha a semmibe markolok.
Felnyitom a szemem, és nem tudom, hol vagyok.
Ijesztőbb ennél, ha a sors oly mostoha,
Hogy azt tudom, hol vagyok, csak azt nem, hogy kicsoda...
Fényéves küzdelem parányi harcmezőn,
Elmém a gyilkosom, és testem a temetőm.
Felharsan az ágyú, füst gomolyg az égen,
Saját hangom hallom minden dördülésben.
Abba kéne hagyni a céltalan öldöklést,
Hadd kössem meg magammal a békeszerződést!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Feri952017. december 9. 09:37

Szép verset írtál, gratulálok!
Feri95

Azoromharcosa2017. december 7. 23:32

Azt hiszem, ebben a korban megtapasztaljuk mind ezt az érzést. Hosszú út megtalálni önmagunk és próbálgatásokkal van kikövezve. Soha se félj változtatni!

V.P.2017. december 7. 20:07

Nagyon jó a versed, szeretettel gratulálok neked!

feri572017. december 7. 15:31

Gratulálok nagyon szép versedhez

Feri

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ