Szerző
Krisztina Blackwood

Krisztina Blackwood

Életkor: 19 év
Népszerűség: 19 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 409 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. december 4.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

Krisztina Blackwood

Te vagy

maradj erős, szeretünk

az idő inog,
érzem a csontjaimban,
vigyél haza,
a szemek nyílnak az élet romjaiban,
ideje elengednem,
már rég rég elment kedvem,

a fény elalszik,
a tüdőmbe tömörül,
minden megszűnik,
az üveg törik és kőbe kényszerül,
ezek a hideg csontok...
mikor leszek boldog?

a vér az ereimbe fagy,
minden, mi maradt... te vagy,

nyughatatlan szíved,
ily messzire jöttél,
ugye, mindenki veszíthet?

nyughatatlan szíved
a sötétben van,
ugye... ugye, mindenki veszíthet?

2017. november 9.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Zsuzsa03022017. december 4. 17:24

Szomorú, szép, reményvesztett vers. Szívet érdemel. Szeretettel kívánok boldog, békés adventi várakozást: Zsuzsa

feri572017. december 4. 15:09

Szép szomorú reménytelenség versed
Szívvel olvastam

Feri

Törölt tag2017. december 4. 13:57

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom