Szerző

Forrai Imre

Életkor: 57 év
Népszerűség: 6 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 86 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. december 3.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Forrai Imre

Thury György

Nem tudom, hogy méltó vagyok-e arra,
Hogy írjak arról, ki csillagként ragyogott,
Ragyogott fakítatlan századokon át,
Átvágva a török kor sötét fátylát.

Sötét volt a kor, melyben Thury György született,
Melyben magyar hon vér és gyász helye lett.
Kormot s üszköt hozott az oszmán népünkre,
Éhezett tatár és török a vérünkre.

De nagy szívű Thury György rácsap a mellére,
Ki népem bántja, eb lesz a hite!
Álljon ki velem kardra vagy kopjára,
Népem szenvedéséért vére lesz az ára!

Krónikák írják, hogy legalább háromszáz török daliát
Küldött erős karjával Allahhoz át.
E romlását a pogánynak csak párviadalba tette,
De micsoda kárt okozott nékik a zöld mezőkbe.

Ha meglátták lobogni Thury zászlaját,
Menekült a siserehad, mint ki rémeket lát.
Elmondhatná Ali pasa, hogy Veszprémben hogy esett,
Hogy kergette meg Thury az ostromló sereget.

Dúlt köztük, mint emberek közt a pestis,
Ezért kapott Ali nyakára selyem zsinórt is.
Messzi Ázsiából jött egy nagy hírű vitéz,
Ki Thury Györggyel halálig vívni kész.

Nem látta soha többé ő szép Török Országot,
De látták a végeken fejét, melyet Thury levágott.
Kanizsa palánkjait bátor szívvel óvta,
Kár nélkül nem ment arra török portya.

Ölte is a törököt erősen a méreg
Ki megöli Thuryt, jó lészen az bégnek.
Lest vettek a hősnek, mint pányvát a vadnak,
Hogy élve fogják el és vigyék a szultánnak.

Korokna faluját gyújtották fel ezért,
Félelmetes Thury a sár vizénél a nyomukba ért.
Ott aztán vívtak öldöklő csatát,
Sok-sok dalia hagyta ott a nyakát.

Thuryt, mint kősziklát, sok száz török támadja,
Soknak köztük többé nem marad írmagja.
Karddal s kelevézzel nem árthatnak neki,
De janicsár golyója a földre leteríti.

A török táborokban örömtüzek gyúlnak,
A magyar szemekből bánatkönnyek hulltak.
Sírtak a vitézek, sírtak a pórnépek,
Kitől várhatnánk ezután védelmet?

Erős testét Zrínyi György temette magyar földbe,
Hős fejét a gaz török Sztambulba vitte.
Megnézte azt az oszmánok szultánja,
Hogy kitől rettegett minden daliája.

Mi, maradék magyarok legyünk reá büszkék,
Hajtsunk fejet, s ápoljuk dicső emlékét.
Vegyünk róla példát hazaszeretetből,
Ne hagyjuk, hogy kihaljon a nemzet emlékezetéből.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


ereri2017. december 10. 18:10

''Vegyünk róla példát hazaszeretetből,
Ne hagyjuk, hogy kihaljon a nemzet emlékezetéből.''

Nagyon szép és értékes témát hoztál, kedves Imre és gyönyörűen kidolgoztad a történetet. Átfogó és gondolatébresztő munka! Elismerésem és nagy szívem hagyom mellette - szeretettel, tisztelettel: E. E.

Imre6274(szerző)2017. december 3. 20:09

Koszonom szepen mindenkinek aki olvasta!

SzaipIstvanne2017. december 3. 20:04

Remek emlekezes e nagyszeru magyarrol.''Ne hagyjuk, hogy kihaljon a nemzet emlekezetebol.'' Ugy erzem, egy lepest tettel e cel fele. Szivet hagyva gratulalok.Figyelovel: Maria

feri572017. december 3. 19:56

Szép történelmi emlékezés, hatalmasan jó vers Imre
Figyelőmbe veszlek.
Elsőnek gratulálok remek alkotásodhoz
Szívvel

Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom