Szerző
Pusztai Eszter

Pusztai Eszter

Életkor: 21 év
Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 267 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. november 27.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Pusztai Eszter

Kiáltanék

Kiáltanék, holott senki sem hallja.
Megszabadulnék a bilincstől,
mely a csuklómat szorítja.
Keresnék egy faágat,
mellyel belevésném a földbe,
hogy mennyire fájna,
ha a Föld színéről eltűnne.
Tudom, a szavak súlyosak,
mázsákat, tonnákat tesznek ki.
De megőrjít a gondolat,
hogy már nem tudok ugyanúgy szeretni.
Ha heves viharok törnek ránk,
csak egymásra számíthatunk.
Akkor talán megmutatkozik,
mi az, amire igazán gondolunk.
Egymásra? Egy másik másra?
Képmásomra alkotott látomásra?
Szeretném azt hinni, hogy a görbe tükör,
melyet magam elé tartok,
csak egy átmenet, mely segít továbblépni.
Meglépni azt, amit sosem mernék.
Megtenni azt, amit sosem tennék.
Kilépni az álomnak tűnő valóságba,
s felépíteni mindazt,
amire már régóta vártam.

2017. november 21.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


puszeszti(szerző)2017. november 29. 11:46

@feri57: @Abraks_Anna: Köszönöm szépen a dicsérő szavakat! :)
Szeretettel: Eszter

Abraks_Anna2017. november 27. 19:36

Gratulálok nagyszerű versedhez! Adri

feri572017. november 27. 13:16

Szép vallomásversedhez Eszter
Szeretettel gratulálok
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom