Szerző

Almádi Róza

Népszerűség: 279 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 592 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. november 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (47)

Almádi Róza

Csöndeső

Ahogy közéjük ékelődött az ég,
nem riasztóan, csak természetesen
szólongatták hangosan egymást.
"Te hol vagy? Hallasz? Én itt vagyok..."
Szárnyaik között ez a légi kapocs,
s a látszólagos hangzavarban
mégis pontosan tudják, ki hol van...
A rövid, rikoltó hangok olyan
biztatón, megnyugtatóan
őszi ködben húztak el ma fölöttem.

Ők magasban voltak és sokan,
én messze lent, csöndben és magam,
de a felhőzajból kiszűrte a szél,
mert ami fontos, valahogy mindig ideér,
hogy tudjam épp merre kékül
és merre alkonyul,
hisz egy ideig én még itt maradok,
de ők csapatostul szállnak el, ki tudja merre?
Vajon látom-e, mikor a földre mind visszaszáll...

Nyomukban csak hűs csöndeső szitál
arcomra, szívemre...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Rozella(szerző)2017. november 30. 21:25

@BakosErika: @111111: @Nichi-ya: @schmidtlivi: @meszaroslajos60: @uzelmanjanos956: @kicsikincsem: @Golo: @ArnyekEsFeny: @444: @keva526: @schvalmrozsa: @adamne: @geza1947: @gabibaldi: @m.agnes: @195705252012: @Pflugerfefi: @Sanyipapa: @Schmidt-Karoly: @LIne: @Kicsikinga: @gelnadi-gabor: @lejkoolga: @Martonpal: @Molnar-Jolan: @editmoravetz: @JohanAlexander: @csillogo: @Meroni: @anci-ani: @Metta: @merleg66: @baramara: @ereri: @Osel: @1-9-7-0: @SzaipIstvanne: @kocsisbozsi: @Zsuzsa0302: @gypodor: @rojamsomat: @feri57:

Kedves Alkotótársaim! Olvasóim!

Minden szó, amit nálam hagytatok megtisztelő a számomra, köszönöm szépen az időt, a véleményeket, szíveket, zenéket is. Mindig öröm, ha visszhangra találnak a soraim. Ha madarakat látunk vonulni nagy csapatban az nagyon felemelő, szép látvány, ugyanakkor elgondolkodtató lehet az ő egymásra utaltságuk, összetartozásuk a mi számunkra is. Látva a vadludak
céltudatos repülését és a végtelen eget amiben ők kiválóan tájékozódnak, sem óra, sem iránytű, sem technika nem kell nekik és mégsem vesznek el... szóval volt miről gondolkodnom, ezt próbáltam ebben a versben kicsit visszaadni.
Hálás szeretettel köszönöm, hogy itt voltatok, írtatok. Szép, reményteljes adventi várakozást, karácsonyi készülődést kívánok Mindannyiotoknak! Róza

BakosErika2017. november 27. 15:12

Szép és megható vers, Rózám.
Szeretettel olvastalak és gratulálok.

1111112017. november 26. 13:33

Léleksimogató, szép merengés, szívvel: Piroska

Nichi-ya2017. november 25. 21:19

Nem is tudom, mit mondhatnék... nagyon megérintettek gyönyörű soraid. Szívből, szívvel gratulálok.

schmidtlivi2017. november 25. 20:58

Annyira megérintett...

Szív-eső... Ölellek: Lívi

meszaroslajos602017. november 25. 17:49

Kedves Róza! Remek versedhez szívvel gratulálok, Lajos.

uzelmanjanos9562017. november 25. 16:19

Szép versedhez poéta szívvel gratulálok:János

kicsikincsem2017. november 25. 11:07

Szívvel gratulálok a különleges vershez.
Ilona

Golo2017. november 24. 21:44

Szívvel és szeretettel gratulálok természeti jelenségeket ábrázoló versedhez.
Radmila

ArnyekEsFeny2017. november 24. 20:01

Remek vers!

szívvel, szeretettel
Árnyék és Fény

4442017. november 24. 19:37

Kiváló versed szinte tapinthatóvá teszi, az őszből télbe forduló idő csöndbe( csöndesőbe) süppedő hangulatát, ami pont olyan, mint amit maguk után hagynak a vadlibák.
Szívvel köszönöm meg a versélményt!

Tisztelettel: Attila

keva5262017. november 24. 19:26

Nem húznám fel az esernyőt...elvarázsoltál, drága Róza!

schvalmrozsa2017. november 24. 19:15

Gyönyörű vers, szívvel, szeretettel gratulálok! Rózsa

donmaci2017. november 24. 18:01

Nagyon szép versedhez szívvel gratulálok: Józsi

adamne2017. november 24. 16:52

''mert ami fontos, valahogy mindig ideér,
hogy tudjam , épp merre kékül
és merre alkonyul,''
Nagyon szép versed a szívemig ért drága Róza. Gratulálok.
Szeretettel hagyok szívet soraidnál:Manyi

geza19472017. november 24. 15:55

''de ők csapatostul szállnak el, ki tudja, merre?
Vajon látom-e, mikor a földre mind visszaszáll...

Nyomukban csak hűs csöndeső szitál
arcomra, szívemre...''

A vadlibák délfelé vándorlását asszociáltam e-versed olvasva, és nem csak az összetartozás, de a nyugalmas téli esték hangulatát is felidézte bennem..!! túl azon, hogy bele van kódolva az otthonragadás bizonyítottan jóleső tudata..!!
Szeretettel gratulálok kedves Róza..!
Szép őszi-téli estéket..!!
Géza.

Törölt tag2017. november 24. 15:52

Törölt hozzászólás.

m.agnes2017. november 24. 15:26

''Nyomukban csak hűs csöndeső szitál
arcomra, szívemre...''
Szívvel, Ágnes

1957052520122017. november 24. 15:05

Nekem a nyugalom csöndjét ajándékoztad soraiddal.
Szeretettel gratulálok , Irén

Pflugerfefi2017. november 24. 14:37

Kedves Róza!
Káprázatosan szépséges gondolatok!
Gratulálok szívvel, szeretettel. Feri.

Sanyipapa2017. november 24. 13:25

Az összetartozás, meg az egyedűllét, meg az élet, meg minden.
Ebben a versben benne van minden. Talán azért olyan jó és szép ez a vers.
❤️
Sanyi

Schmidt-Karoly2017. november 24. 12:21

Kedves Róza!
Én a csöndnek is meg a ''Csöndeső''-nek is elkötelezett híve vagyok. Ilyen ''Csöndeső'' alatt én szívesen ázom, még az ernyőmet sem nyitom ki, mi több, még ''megszáradni'' sem akarok. Nem akarom, nem is engedem, hogy bármi is lemossa rólam.
Köszönöm, hogy e ''Csendeső'' felhőjét fölém irányítottad, s ''megáztattál'' vele: szeretettel: Schmidt Károly.

LIne2017. november 24. 11:16

Lenyűgöző!

gelnadi-gabor2017. november 24. 11:12

A vers hangulata melankolikus. Nem kell látni, belső szemeink látnak, sokkal finomabb valóságot látnak. Szép vers. Üdvözlettel Gélnádi Gábor.

Kicsikinga2017. november 24. 10:30

Gyönyörű a versed!

Kicsikinga2017. november 24. 10:29

Annyira szép, hogy könnyezem.
''''Te hol vagy? Hallasz? Én itt vagyok...''
Szárnyaik között ez a légi kapocs,
s a látszólagos hangzavarban
mégis pontosan tudják, ki hol van...''

Tanulhatnánk Tőlük!
Jaj, nem tudok írni, mert tele van könnyel a szemem.

lejkoolga2017. november 24. 10:29

Versed gyönyörű, titokzatos, drága Róza!
Nagy szeretettel olvastam!
Szívem érte: Olgi

Martonpal2017. november 24. 10:14

Nagyon megkapó,szép vers.
Tegnap én is figyeltem az eget.Hangos gágogásra lettem figyelmes,Gyönyörű v alakzatban dél felé repültek a vadlibák.Távozásukat gondolatébresztő ''Csöndeső'' követte.
Nagy szívvel gratulálok a versedhez...attila

Molnar-Jolan2017. november 24. 10:03

Ezt a hangulatot idézte föl: https://www.youtube.com/watch?v=Y5C0ikWuxCc

editmoravetz2017. november 24. 09:12

Drága Róza!

Gondolataid messze repítettek - fel a magas égbe, hol
''csapatostul szállnak el, ki tudja merre?''
Ám irányt mutatnak:
''Ők magasban voltak, és sokan,
én messze lent csöndben, és magam,
de a felhőzajból kiszűrte a szél,
mert ami fontos, valahogy mindig ideér,
hogy tudjam, épp merre kékül
és merre alkonyul,''

Szívvel-szeretettel gratulálok - titokzatosan szépséges alkotásodhoz!
Edit

JohanAlexander2017. november 24. 09:05

Kedves Róza, hatalmas szívet küldök!

csillogo2017. november 24. 08:23

''mert ami fontos, valahogy mindig ideér,
hogy tudjam, épp merre kékül...''
Ezért szép az élet, megadja mindig ami fontos... szeretettel olvastalak.
Ó, és legyenek mindig ilyen szép és pozitív benyomásaid - ''túlélőcsomaggal'' sokkal könnyebb a szívnek és a léleknek ! :)

feri572017. november 24. 07:39

Ők magasban voltak, és sokan,
én messze lent csöndben, és magam,
de a felhőzajból kiszűrte a szél,

Csodás szép sorok Róza
Szívvel olvastam
Feri

rojamsomat2017. november 24. 07:14

''Nyomunkban csak hűs csöndeső szitál
arcomra, szívemre...

Szép versednél szívvel voltam,,,,Tamás

gypodor2017. november 24. 06:56

Nagyon egyedi és szép! Szívvel gratulálok.
Gyuri

Zsuzsa03022017. november 24. 06:14

''Ők magasban voltak, és sokan,
én messze lent csöndben, és magam,
de a felhőzajból kiszűrte a szél,
mert ami fontos, valahogy mindig ideér,
hogy tudjam, épp merre kékül
és merre alkonyul,
hisz egy ideig én még itt maradok,''

Csodaszép! Szívvel, szeretettel olvastam: Zsuzsa

kocsis.bozsi2017. november 24. 06:06

Nagyon szép vers. Gratulálok.

SzaipIstvanne2017. november 24. 00:46

Kedves Roza, szepen szerkesztett, remek versed szivvel olvastam. Maria

1-9-7-02017. november 23. 23:03

Kedves Róza gyönyörű idő versedhez szívvel szeretettel gratulálok Anikó

Osel2017. november 23. 22:52

Csak jönnek és mennek, valahol a ködben, a felhők felett.
Barátok és ismerősök...
S az ember szomorúan néz utánuk a szitáló csendesőben.

Versedhez szívvel gratulálok!

ereri2017. november 23. 22:36

''Nyomukban csak hűs csöndeső szitál
arcomra, szívemre...''

Jöttek és mentek és Te benne ragadtál a pillanatban kedves Róza és hirtelen egyedül érezted magad, mint aki bepillantást nyert valami addig előtte rejtettbe, aztán mégis kívül rekedt és csak az űr maradt. Nagyon szépen ideidézted ezt a hangulatot, a szemlélődést majd a merengést és a kételyt. Az ősz ilyen. Én épp ezért szeretem. Nem hivalkodók a csodái. De tagadhatatlanok. Elismerésem és nagy szívem hagyom kifejező és csodaszép soraid mellett - szeretettel, tisztelettel: E. E.

baramara2017. november 23. 22:26

Szép! Ott álltam melletted, és láttam. Nem voltál magadban!
Gratulálok!

merleg662017. november 23. 22:22

Kedves Róza!

de ők csapatostul szállnak el, ki tudja, merre?
Vajon látom-e, mikor a földre mind visszaszáll...

Nyomukban csak hűs csöndeső szitál
arcomra, szívemre...

...néhány napja arra figyeltem fel, hogy nagy csapatokban, hangos ''kiabálással'' húztak el felettünk, alacsonyabban, magasabban vagy épp nagyon magasan, előbb észak felé, tegnap délnek...Csodás ahogy ezek a madarak egymást segítve repülnek, nagy távolságokat...

...én soha nem láttam őket cspatostul leszállni a földre...lehet, hogy már nem is fogom...de olyan jó nézni őket...gondolatban én is velük repülök ilyenkor...mint Nils Holgerson...

Remek versed szívvel és szeretettel olvastam: Gábor

Metta2017. november 23. 22:13

''Ők magasban voltak, és sokan,
én messze lent csöndben, és magam,
de a felhőzajból kiszűrte a szél,
mert ami fontos, valahogy mindig ideér,''
Gyönyörű soraid szívvel,szeretettel olvastam!
Margit

anci-ani2017. november 23. 21:53

''Ők magasban voltak, és sokan,
én messze lent csöndben, és magam,
de a felhőzajból kiszűrte a szél,
mert ami fontos, valahogy mindig ideér,''...
Csöndeső hull szívünkre, ha bánt a magány...
Drága Rózám, szépséges verseddel szinte láttam repülni a madárraj az égen... elgondolkodtató, milyen szép ha látják egymást és együtt élvezik a szárnyalást....
Szívvel, szeretettel gratulálok:
Anci

Meroni2017. november 23. 21:37

Gyönyörű szép sorok, szívvel gratulálok! Roni

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom