Szerző
Varga István

Varga István

Életkor: 71 év
Népszerűség: 52 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 112 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. november 14.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (13)

A jelölők listája csak a két hétnél régebbi verseknél látszik.

Varga István

Vénséges idő

Maszatolja szét az éveket
a könyörtelen idődaráló,
vénséges vén embereknek
megtelt sok-sok teleírt napló.

Oly egyformák a változók,
mintha vizet gereblyéznék,
tán már a kezek is remegők,
sokszor akadozik a beszéd.

Ám akadnak még páran,
kik dacolnak a múló idővel,
meleg szeretettel ölelnének,
simogatnának eres kezeikkel.

Arcukra ráncokat sütött az idő,
sokszor palástolják szenvedésüket,
botra támaszkodva vagy délcegen,
fájó derékkal még művelik kertjüket.

Tán ők az az utolsó nemzedék,
kikben még egy kis alázat lapul,
ki és kik fogadják őket szeretettel,
hogy ne bánjanak velük huncutul.

Vénséges vén idő, remeg mutatód,
késik vagy siet, gyengül a rugód,
kék eget csúfolják felhőtakarók,
fekete kányák károgják a búcsúszót.

Csak az emlékek miatt fellobban
lámpában gyertyacsonkon a kanóc,
kulcsolódnak munkától torzult kezek,
imát mormolnak egy baráttól búcsúzók.

Barcs, 2017. július 7.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


gypodor2017. november 15. 20:33

''Vénséges vén idő, remeg mutatód,
késik vagy siet, gyengül a rugód,
kék eget csúfolják felhőtakarók,
fekete kányák károgják a búcsúszót.''
Szívet hagyva gratulálok.
Gyuri

szjuma32017. november 15. 20:07

Szép vers. Szívvel olvastalak. Magdus

Kicsikinga2017. november 15. 13:34

Kicsordult a könnyem, mert nagyon szépet írtál.

Ahita2017. november 15. 13:07

''Vénséges vén idő, remeg mutatód,
késik vagy siet, gyengül a rugód,
kék eget csúfolják felhőtakarók,
fekete kányák károgják a búcsúszót.''

Lenyűgöző a versed kedves Ferenc, káprázatosan szépen fogalmaztad meg sokak érzését, gondolatát az elmúlás átéléséről, érzetéről, a vele való hadakozásról, az utolsóig élni akarásról...
Szívvel voltam: Éva

rojamsomat2017. november 15. 12:00

Szép kifejező verset hoztál kedves István!
Szívvel,,Tamás

feri572017. november 15. 09:21

Vallomás versed nagyon tetszik István
Szívvel gratulálok

Feri

lejkoolga2017. november 15. 04:04

Nagyon szép gondolatok, kedves István!
Sajnos, egyre többször búcsúzúnk!
Szeretettel, szívvel: Olgi

kmezo2017. november 15. 02:44

remek vers, István, nagyon tetszett
nem ők az utolsók, tisztelettel
Kornél

rozakovacsne2017. november 14. 20:14

Nagyon szép vers! Szívből gratulálok kedves István!

editmoravetz2017. november 14. 20:05

Sokszor, sokat fogom olvasgatni e versedet!
Érdemes!

Hiszen hány baráttól búcsúztam az elmúlt esztendőben sajgó szívvel.
Viszont még látom magam körül azokat, akik dacolnak a múló idővel.

Szívvel-szeretettel: Edit

Zsuzsa03022017. november 14. 19:21

Elgondolkodtató, remek vers. Szeretettel, szívvel gratulálok. Zsuzsa

JohanAlexander2017. november 14. 19:21

''Csak az emlékek miatt fellobban
lámpában gyertyacsonkon a kanóc,
kulcsolódnak munkától torzult kezek,
imát mormolnak egy baráttól búcsúzók.''

István, nagyon tetszett, azt hiszem kicsit rólunk is
szóló, nagyon szép versed.
Nagy első szívet hagyok!

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ