Éjszaka
Éjszaka van. Gyenge most a szívem,
összevissza ver, fogytán már az erőm.
Tücsökzene andalít oly` híven,
mennyországnak látszik az otthon-erőd.
Szomorú a világ nagyobb fele,
hű szemekből patakzik keserű könny,
virraszt a bánat, ez gyász ideje,
míg senkik szemében őrült a közöny.
Nékünk hatalmas csoda kellene,
s a hűlt szíveknek emberség, szerelem,
béke-zászló, mely felénk intene.
Szív tisztaságát sokszor elverselem,
könnyű a szó, ha csupa jót ígér,
s elnehezül, ha gonosz és rossz kísér.
2014. szeptember 2.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Katkat(szerző)2017. november 15. 20:29
@kicsikincsem: @rojamsomat: @rojamsomat: Köszönöm, drága Ilona, Rojalsomat és Tamás! Nagyon ritkán írok szonettet, ez a kezdők egyike volt, megkerestem őket a külső wincesteren. Még akkor nem tartottam be, hogy ragos rímek helyett lehetőleg mást keressek, meg a másik fontos dolgot, hogy lehetőleg minden rímpár más magánhangzóval legyen megoldva. Köszönettel: Katalin
rojamsomat2017. november 15. 09:41
(4)
rojamsomat2017. november 15. 09:40
Megható versednél szívet hagyok,,,,,Tamás
kicsikincsem2017. november 14. 08:44
Szívvel olvastam a gondolataidat, gratulálok!
Ilona
Katkat(szerző)2017. november 14. 06:24
@1-9-7-0: Köszönöm, drága Anikó sok szeretettel: Katalin
1-9-7-02017. november 13. 22:36
Kedves Katalin látom nem napjainkban született a vers gondolom a fájdalom azóta már enyhült vagyis inkább meg tanultál együtt élni vele Szomorú szép versedhez együtt érző szívet hagyok elismerésem jeléül Anikó
Katkat(szerző)2017. november 13. 21:50
Köszönöm, drága Margit, hogy értékelted szonettemet! Szeretettel: Katalin
Metta2017. november 13. 20:49
Szomorú,szép versedet szívvel olvastam!
Margit