Szerző

Boros Éva

Életkor: 25 év
Népszerűség: 30 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 137 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. november 13.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Boros Éva

El-utazás

A láthatár szélén egy gyár fehér gőze oldódik
a szürke esőfelhők végeláthatatlan tengerében.
A vonatkocsi tele, mégis egyedül s mindentől távol
érzem magam, vérem pulzál nyakam verőerében.
Lazító ritmus tódul a fülembe,
csak egy szál hamu és gyémánt füstje hiányzik a leltárból;
Fejem az üléstámlának döntve
bámulom a rázkódástól elmosódott képet a tájból.

Még fel sem fogtam azt, ami történt,
bár általában a vihar előtti csend árulkodó jellege bűzös.
Az ablakon végigiramló vízcsepp
sebesen szalad oda, ahol többé senki sem látja, ám nem is bűnös.
Gondolatom messze jár,
valahol keleten cikázva a valóság és a félálom közötti küszöbön.
Így kellett lennie, vagy sem?
Azt mondják, az idő mindenre választ ad, és gyógyír. Én előre köszönöm!

Dombóvár, 2017. október 27.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


rojamsomat2017. november 15. 09:38

Igen a múló idő segít!
Szép a versed!
Szívvel,,,Tamás

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom