Szerző
Chekakri Jázmina

Chekakri Jázmina

Életkor: 23 év
Népszerűség: 32 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 242 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. november 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Chekakri Jázmina

Viharos bormámor

Újra bízni

Szomjas volt aznap lelkem,
Az utcán egy borra leltem.
Felnyitottam, megízleltem.
Íze nagyon tetszett nekem.
Hosszú időkig csordultig öntötte szívem,
De egy nap megfakulni látszott kincsem.
Mit okozott, fájt, mint vihar fának,
Többé nem éreztem lelkünk kincsét könnyű láznak.
Már-már íze haloványan folydogált bennem,
Többé nem szerettem, nem ízleltem.
Hiányozni kezdett nekem,
Az utcára ki is mentem.
Szinte, mint az álmomban,
Ott állt teljes mámorban.
Kezei kinyíltak, és átöleltek engem,
Ilyen csodás érzést még sohasem éreztem.
Fénylő szemei simogatták testem,
Erre vágytam, ezt kerestem.
Megbocsájtani, s újra hinni, ez a csoda való igaz,
Csak még akkor ezt nem tudtam, és volt nekem az elengedés könnyű vigasz.
Aznap rájöttem az utcán ölelve,
Csordultig tölteni nem tud más, csak az ő lelke.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Metta2017. november 12. 18:19

''Erre vágytam, ezt kerestem.
Megbocsájtani, s újra hinni, ez a csoda való igaz,''
Így igaz! szívvel gratulálok remek versedhez!
Margit

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom