Szerző

Németh Gábor (Marnus)

Életkor: 26 év
Népszerűség: 6 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 152 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. november 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Németh Gábor (Marnus)

Megfagyó reménykedés

Csak állok egymagam
ott, hol senki se jár,
s a világítást is csak
egy pislákoló lámpa adja.

Teljes elszigeteltségben,
hangok nélkül,
mindent mellőzve
várok valamire.

Talán olyan dologra,
mely sose jön el,
vagy rég nem létezik,
de még reménykedek.

Mialatt állok egymagam,
gondolatok százai
futnak át agyamon,
nyugtot sem hagyva.

Hideg van és fázom,
de mégse mozdulok,
rendíthetetlenül várok
egy álomszerű csodára.

Reszkető kezeimmel
a zsebemben matatok,
s hirtelen megtalálom
egy ősrégi önarcképemet.

Megsárgult emlék,
mely visszaköszön rám,
néhai önmagam képével
mutatja a múltam világát.

Ó, hányszor visszasírom
a sok átmulatott éjszakát,
a szabad álmokat,
a gondtalan létezés nyomát.

De talán sose érem meg,
hogy rájöjjek arra,
mi létezésem oka,
miért szenvedést hoz csak.

Hát csak állok a hidegben
magányommal körbevéve,
s várom a pillanatot,
mikor ismét meleg lesz.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


feri572017. november 17. 07:15

Gratulálok szép emlékezés versedhez
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom