Szerző
Vers

A verset eddig 227 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. november 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

G. Varga László

Mikor néha-néha

Mikor néha-néha felnézek az égre,
s ködös hajnaloknak biztató fénye ott dereng,
azt gondolom,
kezemmel szétválaszthatom
a puha bársonyos ködöt és a fényt,
s a csillagokkal kirakott ösvényen
végigmehetnék.

S elindulva az úton
először félszegen,
majd egyre biztosabban
tudván, hogy meglelem
láncba sodrott emlékeim vezérlő fonalát,
s megtudnám a titkot, hogy mi van odaát.

De béklyóba zárt gyermeke a Napnak
sugarával int, hogy maradjak,
a köd és a fény nem az ember dolga,
nem is érintheti, nem is birtokolja,
nem övé az élet, nem övé a kegyelem,
a csillag, a hajnal, az éj és a végtelen.

Mégis, mikor néha-néha felnézek az égre,
s az ébredő napsugár, mint a széteső kéve, ott ragyog,
tudom, hogy kezemmel megfoghatom,
mint a frissen sült kenyérben az életet, a fényt.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


poetlover2017. november 21. 11:31

Kedves László!
Örömmel tettem-olvastam!
Üdvözlettel: Alexandra

Varimarici2017. november 16. 13:33

László nagyon tetszett. És milyen jó, hogy legalább ezt nem az ember uralja. Szívvel olvastalak.
Marika

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom