Szerző
Harasztovics István (ifj.)

Harasztovics István (ifj.)

Életkor: 26 év
Népszerűség: 15 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1430 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. november 11.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölte

Harasztovics István (ifj.)

Homokóra

Sosem húzta rá a múltra a feledés a fátylat,
de két gát van; ahogy az idő pereg, és a távlat.
A homokóra relatív szemenszedett igazság,
és inkább ez nyugtasson, mintsem egy hazug vigasság.

A fotók az albumban, emlékszem minden emlékre,
emlékszem még Veszprémre, mindegyik közös estére.
Mikor a parkban kint ülve mindig egymásra ittunk,
és olyanokká váltunk, akiket ott akkor szidtunk.

Sajnos, temettem nem egy rokont, gyászoltam barátot,
és inkább most hagylak, minthogy sirassam a halálod.
Megtör a márvány látvány, gyerekek térdelnek árván,
sért az ármány, csoszogunk előre kábán a káván.

Gyújtottam mécsest, volt viaszos már remegő kezem,
könnycsepp gördül, mikor sírodnál a levegőt veszem.
Csak nézi a temetőt szemem és halkan szól a lant,
sóhajtva egy keresztet vetek, alant fényes a hant.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Abraks_Anna2017. november 11. 12:32

Szomorú versednél szívem hagyom! Szeretettel! Adri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom