Szerző

H. Kohut Katalin

Életkor: 2 év
Népszerűség: 57 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 215 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. október 17.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (7)

H. Kohut Katalin

Ön(ars)kép

Prózavers

Lebegek.
Halál és élet közt.
A halál elfut tőlem,
bár nincs frigyünk,
az élet fogva tart...
iszonyat.
Tükörben emlékek
tehetséges, zenész, dalos Én,
aki naponta többször énekelte
- mikrofonnal kezében -
"ki a legszebb a világon... a Katika".
Gyönyörűségeim a szépség,
tisztaság, harmónia;
állandó szolgálat...
látni, vigasztalni a szomorút
volt határtalan feladatom.
A legszerencsésebb csillagzat alatt
a legszerencsétlenebb, csapásokkal,
labirintusokkal, feszületekkel teli
vegetáció, nyomor lett osztályrészem.
Ékességeimtől megfosztva,
fenékig ürítve a lelki terhek méregpoharát...

a tükör ellenségem lett.
Benne van a sötét világ minden ártója.
Azt írták egyszer rólam,
hogy a tömegben egyedül élek
fehér angyalszárnyakkal.
Szemeztem hóhérjaimmal begyűjtés
és begyújtás között.
Kiválasztottak szerepét hordoztam.
A jóság meghasonlott...
állandó szorongást és készenlétet
eredményez a nyilvánosság miatt...
leplezem, próbálom összerakni
a részleteket.

Engem soha senki nem szeretett.
Magam voltam ember-szeretet.
Kísért az értelmetlen halál.
Vélem, már nincs jogom ahhoz,
hogy tisztán és igazán legyek
más előtt...
mert vétettem a jogok ellen,
mely mindenkinek megadatott,
legyen az apokaliptikus szereplő,
vagy cinkos hallgató.

Vétkeztem, egyedül az igazság ment fel.
Nincs más szabadító.
Könnyes üzenetem kottázza a szél,
hiába tollal írok:

Nincs a Földön segítsége embernek,
kinek élete és végzete halálos játék.
Borzalmas élni s érteni e tanítást.
Kilátástalanságban, szenvedésben,
deformációban az életöröm az egyedüli
hatalom.
Ilyennek születik ember.
Boldognak és szépnek.

Most nincs véleményem tükörképemről.
Az arc személyiség, a szem lélektükör.
Megbomlott a rend,
a külső-belső egység,
összetört a szív.

Szerepet játszom,
imitálom az életet.
Bánt a jellemtelenség.
Azelőtt lepergett rólam,
akár a pletyka...
Méltóságot sért
az iszonyattá vált
piros vérholdas,
egyszeri élet.
Halott vagyok.
Mindörökké halott.
Hogy leszek-e ember,
Ember és semmi más...
A kérdés adott.

2016. október 9.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Katkat(szerző)2017. október 19. 13:56

@1-9-7-0: @19611961: Köszönöm, drága Anikó és Árnyék és Fény állandó figyelmeteket, nagyon hálás vagyok, sok szeretettel: Katalin

196119612017. október 18. 20:30

Gratulálok
szívvel, szeretettel
Árnyék és Fény

1-9-7-02017. október 18. 19:57

Nagyon szép élet versedhez szívvel szeretettel gratulálok Anikó

Katkat(szerző)2017. október 18. 17:53

@sosjudit: @Metta: @rojamsomat: @feri57: Drága Judit, Margit, Tamás és Feri, nagyon szépen köszönöm! Régebbi versem, mostanában inkább csak háromsorosokat írok, néha egy-egy feladatra születik egy vers. Ez is az volt, Önarckép adott címmel. Szeretettel: Katalin

feri572017. október 18. 08:24

Csodálatosan szép verset hoztál megint kedves Katalin
Óriási szívvel olvastam

Feri

rojamsomat2017. október 18. 07:25

Szépséges verset hoztál Katika!
Szeretettel,,Szívvel,,Tamás

Metta2017. október 18. 07:19

Nagyszerű alkotásodhoz szívvel gratulálok!
Margit

sosjudit2017. október 18. 00:49

Nagyon szép versedhez szívvel szeretettel gratulálok

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom