Szerző
Cseke Ibolya CsIbi

Cseke Ibolya CsIbi

Életkor: 51 év
Népszerűség: 13 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 86 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. október 15.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Cseke Ibolya CsIbi

Mi végre vagyunk?

Szavak maradnak kimondatlan,
Fájdalmak sírnak megosztatlan,
Keservek fonódnak nyakunkra
Fuldoklón, torkot szorítva.

Léleksebet marunk magunkba,
Beletiporva tudatunkba,
Megtépjük heges lelkünket,
S mártírként verjük mellünket.

Magányból emelünk várat,
Falait öleli a bánat,
Könny íze sózza kenyerünk,
Megnyugvást így sosem lelünk.

Miért őrizzük a kínokat?
Csak hizlaljuk panaszunkat!
Eltemetett boldogság sírján
Magunkat gyászoljuk némám.

Mi végre vagyunk e Földön?
Hogy bennünk a düh üvöltsön?
Teremtőnek mi volt a terve?
Miért vagyunk folyton verve?

Arcunkat fordítsuk a Napra!
Fejünk emeljük magasabbra!
De ne vonszoljuk a múlt málháját,
Csak valósítsuk meg az Úr álmát!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


CsIbi(szerző)2017. október 16. 21:17

@CsIbi: Szeretettel köszönöm kedves Feri!

feri572017. október 16. 07:56

Léleksebet marunk magunkba,
Beletiporva tudatunkba,
Megtépjük heges lelkünket,
S mártírként verjük mellünket.

Csodálatosan szép sorok Ibolya
Szívvel, szeretettel gratulálok.

Feri

CsIbi(szerző)2017. október 15. 22:24

@1Jancsi: Nagyon köszönöm!

1Jancsi2017. október 15. 22:15

'' Mi végre vagyunk e Földön?'' Nagyon szép , figyelemre méltó alkotás.
Szívet hagyok

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ