Szerző

Németh Gábor (Marnus)

Életkor: 26 év
Népszerűség: 6 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 128 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. szeptember 28.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Németh Gábor (Marnus)

Kialszanak a fények

Félelemmel tölt el,
mikor szemedbe nézek,
nem látok mást ott,
csak kihűlt lényed.

S mégis nap mint nap
küzdök mindaz ellen,
hogy még jobbam tetézzem
a köztünk lévő sötétséget.

Fájó szívvel gondolok rád,
elmúlik lassan a boldogság,
elkúszik a messzeségbe,
talán sose tér vissza már.

Minden szavam elvész hát,
helyén csupa rágódás.

Mikor a fények is eltűnnek,
szívem teljesen megreped,
s begyógyulni talán
már sose fog.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Sanci12182017. szeptember 28. 15:59

Átérzem szavad minden súlyát.Én nem rég vagyok túl -vagy még talán nem is annyira - egy 3 éves kapcsolaton. Osztozom fájdalmadban.

Üdvözlettel: Sanyi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom