Szerző
Szabó Veronika (VeronikaSzabo)

Szabó Veronika (VeronikaSzabo)

Életkor: 26 év
Népszerűség: 9 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 187 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. szeptember 26.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Szabó Veronika (VeronikaSzabo)

Madárkádtól

Egy madár szárnyait
nyitni készült éppen,
s te ott voltál valahol
a tapsoló közönségben.

Jöttöd észre nem vette,
bár ott álltál előtte,
türelemmel szemlélted
ölbe tett kézzel,
tudva mindent,
de semmit sem sejtve.

Mint kincset rejtő homokot,
figyelted őt,
mint sárban talált gyémántot,
s amint a koncert véget ért,
a madár már válladon üldögélt.

Hazavitted hát, otthont adtál neki,
amit oly rég keresett,
már úgy hitte, meg nem lelheti,
de most hazaért, érezte,
lelkét melléd leteheti.

Szíve szíveden nyugodott,
kerted, házad az ő fészke lett,
elhagyni téged soha,
soha nem tervezett.

S lám, a madárka téged
újra repülni tanított,
Kettőtök éneke úgy csendült,
mit senki más nem hallhatott:
szebb volt bármelyik hangszernél.
Hegedűd húrja csak neki búgott
szomorú, elhagyott szívetekben.
Napnál is fényesebb tüzet gyújtott.
Ott volt ő mindenkor,
ha szíved jó társra vágyott.

Ha gyertya lángja lobbant,
ismerős zene
sírt fel a félhomályban,
senki sem hallotta olyan szépnek,
mint kedves madárkád, ha ült
vénülő válladon szobád ablakában;
s dalolt veled kedvesed,
szárnyalt, mint még sohasem.
Hisz szíve dalát csak te hallottad
ez` egész Földkerekségen.

Jártatok együtt völgyekben,
mezőkön, virágokban dúskáló,
égszínkék bársony-felhőkön.
S ha madárkád szárnya
magasabbra csapott,
hegedűd húrja megtartotta,
vonóddal kezed utánakapott -
meg ne sérüljön,
bántalma nem eshetett, hisz
te vigyáztál rá mindenek felett.

Tiszta volt kegyetek,
tiszta szerelem,
melyhez hozzá nem férhetett
egy ember fia sem.
S oly tisztelettel, becsülettel,
gyengéden, tiszta szeretettel,
világokat mozgató
rendíthetetlen fegyelemmel
vártad haza hű barátod,
ha el kellett repüljön -
szárnya röptéhez
nagyobb szélre vágyott -
hogy szíved talán ebben,
ebben a várakozásban megszakadt,
s hogy elmentél,
madárkád otthona lakatlan maradt.

Mert mire visszatért,
hogy hangod újra hallja,
hogy csak őt ölelje
lelked biztos karja,
hiába énekel, hangját
hiányod szennyezi,
énekét kétség marja:
hol van, ki gyertyát gyújtson?
Hol van, ki szárnyával betakarja?

S ahogy évszak évszakot követett,
a fiókából sasmadár lett,
ki néha-néha visszajár még,
hogy megnézze:
otthon van-e az öreg...

Mert visszavárja örökké
egykori barátját,
miként te vártad vissza
hűséges, szerető madárkád.
Gyűrűd köti lábait,
hangod emléke neki
hazautat mutat,
hisz nem volt, nem is lesz más,
ő csakis a te szívedben lakhat.

2017. augusztus 25., Legkedvesebb barátom, D. Sándor emlékére. Nyugodj békében, Tanár úr!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


VeronikaSzabo(szerző)2017. szeptember 28. 11:05

@gypodor: Köszönöm!

VeronikaSzabo(szerző)2017. szeptember 28. 11:05

@feri57: Nagyon köszönöm!

VeronikaSzabo(szerző)2017. szeptember 28. 11:04

@Motta: koszonom szepen!

Motta2017. szeptember 27. 20:57

Nagyon. Szép vers a barátságról.
Szívvel olvastalak
Motta

feri572017. szeptember 27. 08:03

Csodálatosan szép, ám szomorú versed Veronika
Átéreztem.
Szívvel, szeretettel olvastam.

Feri

sasfi2017. szeptember 26. 21:56

Kedves Veronika!Szép szívhez szóló versedhez gratulálok!

gypodor2017. szeptember 26. 21:00

Kiemelkedően jó és hiteles vers!
Tetszik (1.)
gyuri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom