Szerző

Németh Zita

Életkor: 29 év
Népszerűség: 18 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 197 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. szeptember 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (3)

fiddler, Motyo01, 1 láthatatlan tagunk

Németh Zita

Utolsó csók...

Miértek kínoznak - félek - elveszek,
Kísért a nap, a pillanatért élek,
Hol még felragyognak izzó szemek,
S az örökkében karjaidba veszek.

Miért a perc, ha elmúlásra ítélt?
Miért az emlék, ha egyre csak kísért?
Képekbe rejtett, vágyakozó szavak,
Mint dúló tenger vize, elapadnak.

S tekintetében újjáéled a perc,
Lassan üt az óra, felgyúl a kilenc,
A Tékozló útját csillagok festik,
Utolsó csókjuk egymásba temetik.

2017. szeptember 10.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


zitus28(szerző)2017. szeptember 25. 20:06

@donmaci: Köszönöm kedves Józsi.

donmaci2017. szeptember 25. 19:53

Nagyon szép versedet szívvel olvastam: Józsi

zitus28(szerző)2017. szeptember 24. 09:31

@fiddler: Köszönöm ,kedves Laci.

fiddler2017. szeptember 23. 17:16

Szép, romantikus vers. Gratulálok, kedves Zita!
Laci

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom