Szerző
Pothurszky Géza

Pothurszky Géza

Életkor: 72 év
Népszerűség: 150 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 327 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. szeptember 5.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, a szerző és a Poet.hu megjelölésével pedig átdolgozások készítése is megengedett.

Címkék
Kedvencnek jelölték (43)

Pothurszky Géza

Sikoly...!

Az élet margójára...

Mondd meg, hova, merre menjek,
hol a létnek sincs fintora,
hol sebtől sajgó húsomon
nem csattan a vágy ostora...?

Mondd meg, milyen erő mozgat,
lábam miért botlik folyton...?
Feléd húz az esztelen vágy,
s mégis megtorpan egy ponton...

Ólomcsizmában a létem,
rohanok, de nem visz lábam,
keserűség, baljós vétkem,
csiga háza már a vázam.

Elbujdosni kies tájra,
emlékeim rejtve hozom,
elfogyott a tér és idő,
várj még, élet: ezt sikoltom...!

Véres a táj, mint a lelkem,
szemem opálfénye tompa,
nem tarthatod fogva énem,
...bebújok ifjúkoromba.

Sárospatak, 2015. november

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


gypodor2017. szeptember 22. 08:14

Most tettem szívet. Bocs!
''Elbujdosni kies tájra,
emlékeim rejtve hozom,
elfogyott a tér és idő,
várj még, élet: ezt sikoltom...!''
Tetszik a vers!!!!
Gyuri

ahegedusa2017. szeptember 21. 09:41

Tetszetős.

Olga752017. szeptember 18. 19:11

Hűha, nagyon tetszik a vers! Köszönöm, hogy olvashattam! Szívvel, figyelővel!

Zsuzsa-Amriswil2017. szeptember 18. 11:35

Rendkívül szép, mélyen szívbemarkoló alkotás.

Tisztelettel és szeretettel jártam itt:

Fazekas Zsuzsa

ereri2017. szeptember 18. 10:18

''Elbujdosni kies tájra,
emlékeim rejtve hozom,
elfogyott a tér és idő,
várj még, élet: ezt sikoltom...!''

Nagyon szépen jelenítetted meg az érzéseid kedves Géza! Az agyunk furcsa szerzet - biztosít az emlékeink által - egérutat, kiskaput. Gyönyörű e vers. Olyan, ami lenyomatot hagy az olvasóidban. Nagy elismerésem és szívem hagyom mellette - szeretettel, tisztelettel: E. E.

pummogo2017. szeptember 14. 09:55

szívvel , lélekkel küldöm sok szeretettel.

pummogo2017. szeptember 14. 09:54

Menedéked az ifjú éned. Nem vagy egyedül. Ezt a reljtekhelyet mindig meglehet találni, ahol, feltöltődik az ember.
Szeretettel grat. Zsófia.

kreativ552017. szeptember 12. 22:00

Rég olvastam ilyen szépet! Szeretettel viszem!

thuroczy2017. szeptember 9. 17:18

Kedves Géza,
Ahogy olvastam versedet, sorról sorra, egyre jobban magamba szálltam.
Nagyon megérintett.
Gratulálok,
Gyula

Nichi-ya2017. szeptember 9. 16:26

Nagyszerűen megírt, elgondolkodtató alkotás. Sok szeretettel, szívvel gratulálok.

Andicsek2017. szeptember 9. 13:54

'' Véres a táj, mint a lelkem,
szemem opálfénye tompa,
nem tarthatod fogva énem,
...bebújok ifjúkoromba. ''

Meghatóan szép verset alkottál, kedves Géza!
Őszinte szeretettel és szívből gratulálok : Andi

HAdriana2017. szeptember 9. 10:22

Elgondolkodtató, szép vers!
Szívvel: Adriana

Meroni2017. szeptember 9. 08:37

Nagyszerű szép versedhez szívvel gratulálok! Roni

jocker2017. szeptember 7. 17:14

Igen jól írtad meg, köszönöm, hogy olvashattam!
Vivát!
jocker/Kíber/Feri

1111112017. szeptember 7. 08:13

Érzékletes sorok a korosodásról, nagyszerű alkotás, szívvel: Piroska

gypodor2017. szeptember 6. 09:30

A LÉT-nek mindenütt van fintora (Még ott is, ahol nem is gondolnánk!)
Jó ez a vers Kedves Géza! Nekünk szóló....
Szívvel olvastalak.
Gyuri

m.agnes2017. szeptember 6. 06:56

Szépre írtad!

Sanyipapa2017. szeptember 5. 21:50

Nagyon jó a vers.
❤️
Sanyi

M.Laurens2017. szeptember 5. 20:20

''Ólomcsizmában a létem,
rohanok, de nem visz lábam,
keserűség, baljós vétkem,
csiga háza már a vázam.''
---
Remekül megfogalmaztad a változtathatatlan valót! Fogadd őszinte tiszteletem és elismerésem mélyen szántó gondolatokkal teli soraidért.
/ Miklós /

maki67672017. szeptember 5. 19:32

Szép versed szívvel viszem László
Bár én is bebújhatnék ifjúkoromba a mostani eszemmel.........

lejkoolga2017. szeptember 5. 19:30

Fájdalmasan szép gondolatok az öregedésről, kedves Géza! Tudomásul kell vennünk, sajnos!
Szeretettel hagyok 💓-et: Olgi

B...yL...o2017. szeptember 5. 19:25

Sajnos, így hetven után már ilyen verseket is írunk - de a fő, hogy jó verseket! Mint ez is.
Szeretettel:
László

fiddler2017. szeptember 5. 18:46

Jó vers! Kevésbé jó az az általam is ismert állapot, amiről szól! Gratulálok, kedves Géza!
Laci

kokakoma2017. szeptember 5. 17:57

Gratulálok! Ne csüggedj aki ilyen remek verset ír és tudja,érzi hogy mit miért tesz az nem félhet,persze a ''sikoly'' azért kell! Szívvel János

Zsuzsa03022017. szeptember 5. 17:44

Szép versed örömmel, szívvel, szeretettel olvastam, gratulálok: Zsuzsa

Kicsikinga2017. szeptember 5. 17:16

De szép verset írtál!

adamne2017. szeptember 5. 16:19

Nagyon szépen írtál!
''elfogyott a tér és idő,
várj még, élet: ezt sikoltom...!''
Szívet hagyok nagy szeretettel kedves Géza.Gratulálok:Manyi

1957052520122017. szeptember 5. 16:08

Csodálatos és elgondolkodtató sorsvers.
Szívet hagyva gratulálok , Irén

dvihallyne452017. szeptember 5. 14:07

Nagyon szép soraidhoz szeretettel és szívvel gratulálok! Sarolta

Dram2017. szeptember 5. 14:00

Kedves Géza!
Szép, elgondolkodtató sorokba
írtad sorsversedet.
Szívvel olvastalak; András.

uzelmanjanos9562017. szeptember 5. 13:50

Fájdalmasan szép, sorsversed az öregedésről szívvel olvastam, gratulálok:János

Pflugerfefi2017. szeptember 5. 13:48

Kedves Géza! Sokan járunk ebben a cipőben,
csak mi nem tudjuk ilyen remek versbe írni,
öregedésről szóló gondolataink!
Gratulálok szívvel ! Feri.

editmoravetz2017. szeptember 5. 13:29

Kedves Géza!

Bizony sokszor érzi magát ebben a helyzetben az idősödő ember.
Nagyon jól festetted meg ezt a különben kimondhatatlan érzést.

Szívem egész szeretetével kívánok békésebb időszakot, ilyenkor pedig valóban jó érzés elrejtőzni az emlékekben.

Szívvel-szeretettel gratulálok remek versedhez!
Edit

Metta2017. szeptember 5. 13:02

''Ólomcsizmában a létem,
rohanok, de nem visz lábam,
keserűség, baljós vétkem,
csiga háza már a vázam.''
Csodálatos sorok az öregedésről!
Szívvel gratulálok!
Margit

feri572017. szeptember 5. 13:01

Szép versed Géza
Szívvel olvastam.
Feri

kincseshaz2017. szeptember 5. 12:20

Szép , kifejező sorok az öregedésről, annak korlátairól.
Ugyanakkor remek szenvedéllyel megfogalmazott vers.
Szívvel, figyelővel gratulálok: Ilona

Merluccius2017. szeptember 5. 12:03

Lendületes, nagyon kifejező sorok! Szeretettel gratulálok:
M.

anci-ani2017. szeptember 5. 11:34

Szomorúságában is gyönyörű versedhez kedves Géza,
szívet küldök szeretettel:
Anci

JohanAlexander2017. szeptember 5. 11:26

''Ólomcsizmában a létem,
rohanok, de nem visz lábam,
keserűség, baljós vétkem,
csiga háza már a vázam.''

Géza, hatalmas szívvel gratulálok,
nagyszerű versedhez!

SzaipIstvanne2017. szeptember 5. 11:00

Csodalatosan megirt vers, az oregedes gondolatai foglalkoztatjak az embert, de ilyen szep sorokban irni rola nem mindenkinek sikerul. Szivvel olvastam. Maria

szalokisanyi12017. szeptember 5. 10:41

Kedves Géza!
Nehéz sors az öregedés, de aki hosszú életet szeretne, meg kell öregednie...
A vers remek. Gratulálok!
Szívvel. Tisztelettel: Sanyi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom