Szerző

Lupus

Népszerűség: 16 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 112 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. augusztus 29.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Lupus

Vákuum

Árnyékkal táplálnak fekete gyökerek,
Idegen lelkemnek árnyéka lehetek.
Az, aki közönyt és hiányt már nem érez,
Nem fázik, nem fáradt, nem szomjas, nem éhes.
Sötétből fényt veszek, sebemmel gyógyítok,
Szemembe tekintő szemeken átfolyok.
Amikor nem vagyok, soha nem öregszem,
Magamat levetem - úgy leszek meztelen.
Lehet, hogy az leszek, akire vársz,
Lehet, hogy lehetnék valami más.
Az, akit valaki valahol elvesztett,
Akinek valami valahol elveszett.

Amikor felismer, s nevemen kiált más -
Úgy ér el hozzám, hogy vákuum a kiáltás.
Egyedül magamtól csak távolabb mehetek,
Úgy válok részeddé, hogy nem vagyok, nem leszek.
Nevedre terítem, mi nevemből megmaradt,
Maradék neveddel bekenem magamat.
Húsomból kitépett imák a hiányok,
Minden imámmal vákuumba kiáltok.

2016.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


fiddler2017. augusztus 29. 11:05

Tetszik a versed!
Laci

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom