Szerző
Izzy Beck

Izzy Beck

Életkor: 23 év
Népszerűség: 29 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 154 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. augusztus 27.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

goalking, IrisGuessWho, kati68, 1 láthatatlan tagunk

Izzy Beck

Egy örökké tartó szerelem margójára

Dobog a szívem.
Bár halk és lassú,
de érzem és hallom létét.
Vigasztalnak a hétköznapi csodák,
melyeket mások nem látnak.
Agyam elmossa a valóság és álomhatárt.
Ismeretlen világba kerülök (álmomból) ha ébredek.
Kérdéseim lennének, ezer.
Okosak és ostobák.
Furcsák és hétköznapik.
De feltenni nem mindig van erőm.
Belül felperzsel a szenvedély.
Benned is kell lennie talán egy cseppnek még
valahol a szíved darabjai közt.
Nem lehet, hogy megkeseredett légy.
Más is csalódott és felépítette magát,
tudom, hogy lehet, megtettem én is már.
Csak egy kicsit láthatnék érzéseid közé.
Ha nemcsak morzsákat csepegtetnél elém.
Csendekben mondom el titkaim, mert ha ordítanám, sem hallanád meg.
Kihívás vagy, és nem értelek.
Vágy, mely nem teljesülhet be.
Kívánság, melyet nem merek kívánni.
Érzés, mi szétmarja lényem.
Gyűlölet vagy, melyet csak szeretni tudok.
Ábránd, mely sosem lesz valóság.
Ellentét. Gondolat. Pillanat.

Szeretlek? Nem tudom.
Azt hiszem.
Hogy miért? Azt sem tudom.
Nem vagyok biztos semmiben.
Elveszett vagyok.
Azt hiszem, szeretlek.

Mintha éreznék.
Csak azt tudom, gyorsabban ver szívem, ha látlak,
és mosoly kúszik ajkaimra a legsötétebb órában is.
Gondolkodni sem tudok, s beszélni is elfelejtek néha.
Félek, rettegek tőled.
Menekülök feléd, előled.
Cipőm a semmit tapossa, és fogynak a kilométerek.
Nem tudok messzebb menni tőled,
mert akkor közelebb lennék hozzád, a világom körbeér.
Tudni már semmit nem tudok.
Ostobán nézem csak gyönyörű arcod.
Elvesznék szemeid tengerében üveggyöngyöket hajkurászva.
Dobban a szívem, nem ölte meg a remény,
a lassú és kegyetlen gyilkosa.
Halotti tort ül majd egy szivárvány alatt érte az idő.
Hétköznapokká válnak a mondatok, elhagyva ünnepi létük.
Egy takaros kis szobában megint a koporsó.
Millió darabra hullt szívemet vörös lepel borítja,
csillogó üvegként öntve szét a dobozban.
Nem haltam meg.
De nem is élek.
Nélküled, miattad rekedtem meg a semmiségben.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


keva5262017. augusztus 27. 21:59

Tetszett nagyon!

IrisGuessWho2017. augusztus 27. 18:31

Ez nagyon szép. :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom