Egy domb és a háztető
Puszta és csend van
Csak a szél süvít Zalán,
Egyre öregebb,
Egy újabb ősz közeleg,
És ki kell vágatni egy terebélyes fenyőfát
Vihar hurcolta szakad a teteje,
Nem ugat alatta már semelyik kutya se,
Merész villámtáncok ezerszínű fénye
Messziségből félelmet keltő,
Már közelít, és ijesztő,
Reméljük csak egy lágy jégeső
Már itt is van a cserepeken,
A szárazra hullott leveleken,
Évszakok mind-mind egyvelegben,
Szomszédok is eltűnőben,
Pedig nemrég még szépen csendben,
Aztán mégsem
Egy színe sincs üvegpohár,
Holdfény szűrte félhomály,
A természet elmosódott,
Ezeregy fonál szőtt egyenruhájába vetkőzik,
Mialatt eljátssza örök sztákátóval bontakozó
Slágereit
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
lanyigeza2018. május 21. 08:17
Kedves Áron!
Nagyszerű versedhez szívvel gratulálok.
Szeretettel: Géza
kittike132017. augusztus 28. 10:20
Jó vers!
Szívvet hagyok
Kitti
gelnadi-gabor2017. augusztus 27. 19:15
Nagy kín! Az öreg fa annyi mindent kibírt már. Jó vers! Üdvözlettel Gélnádi Gábor.
feri572017. augusztus 27. 08:08
Remek évszakok versed Áron
Szívvel olvastam.
Feri
Demonboy202017. augusztus 27. 03:20
Szívvel olvastam :)