Szerző

Schifter Attila

Életkor: 51 év
Népszerűség: 104 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 195 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. augusztus 11.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (23)

Schifter Attila

Hányadik élet?

Egy megkínzott macska emlékére

Annyira kedvesnek tűnt, ahogy magához csalt,
babonázó illatú élelemmel kínált,
láthatta: az otthonom a park és az aszfalt,
és régen ápolt bundám némiképpen zilált.
Öntelt ember szemében (hajléktalanként is)
aki bársonytalpakon jár - kevesebb nála.
Ám a nélkülözésemben elhittem mégis,
jóságért öröm lesz a doromboló hála.

Aztán kicsit később csak az ütést éreztem,
és mintha egy késvillanást (félig ájultan)
látnak szemeim beszűkült íriszrésekben,
amíg a kőre alvadt véremet bámultam.

Őrült kínok térítettek magamhoz, melyek
egyszerre kívül-belül martak és égettek,
a kánikula ellenére is reszkettem,
de még visszatértem küzdeni az életbe,

mert gondos kezek most segíteni próbálnak,
féltőn felemelve agyonkínzott testemet.
Sebeket tisztítanak, nyugtatnak, pólyálnak,
miközben szemeikben ott ül a rettenet
a saját "humánus" fajtájuk tette iránt,
és bízvást jóvá tennék, hogyha tenni tudnák,
de a mostani sorsom nem vehet új irányt.
Számomra elvétetett a létjogosultság.

Régi lecke, mit a domesztikált elfelejt:
hogy egyetlen emberben sem bízzál meg soha.
Az önkény, melyet színlelt kedvességébe rejt,
mindig a másik végzetét okozza, noha
elég, hogy csak én tudom, ki tette ezt velem,
egy életet elvéve olcsó játékszerül.
A második létemben talán majd meglelem
őt. Éhes tigrisként, ha újra elém kerül.

2017. augusztus 3.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


1968(szerző)2017. augusztus 25. 09:49

@sosjudit: Sajnos, valós történés alapján... köszönöm, hogy olvastad!

sosjudit2017. augusztus 25. 05:21

Nagyon szép versben írt szomorú történet!
Szeretettel, szívvel gratulálok!

1968(szerző)2017. augusztus 18. 10:17

@Molnar-Jolan: @111111: Köszönöm, hogy olvastátok!

1111112017. augusztus 15. 21:11

Szörnyű tett, megrázó sorok, szívet hagyok. Piroska

Molnar-Jolan2017. augusztus 15. 11:31

Jajj, összefacsarodik a szívem...

1968(szerző)2017. augusztus 15. 08:09

Köszönöm szépen, hogy olvastátok!

M.Laurens2017. augusztus 14. 18:37

''Sebeket tisztítanak, nyugtatnak, pólyálnak,
miközben szemeikben ott ül a rettenet
a saját ''humánus'' fajtájuk tette iránt,''
---
Azt hiszem ezt a három sort magyaráznunk sem kell: vagy éppen, hogy igen.
Nagyszerű versedhez szívvel gratulálok!
/ Miklós /

BakosErika2017. augusztus 14. 06:07

Megrázó vers, Attila.
Sajnos, kegyetlen világban élünk, nem tudom mivé fajul még...
Nagy szeretettel olvastalak.

vezsenyi.ildiko2017. augusztus 13. 20:55

Kedves Attila!
Sajnálok minden ártatlan lényt, akit megkínoztak vagy megöltek.
Elborzadok minden erről szóló hír hallatán.
Ilyen szörnyőségekre csak ember képes - mint tudjuk -,
mint ahogy jótettre is.
Versed egy áldozat, egy macska szemszögéből meséli el az esetet.
Gratulálok az ötlethez, és a megvalósításához!
Szeretettel:
Ildikó

szalokisanyi12017. augusztus 13. 07:25

Remek alkotás: Sanyi

Ruder-Jana2017. augusztus 12. 12:39

Szomorú, hogy ilyen kegyetlen világban élünk.
A versed érzékeltette a tragédiát, de hála Istennek, nem veszett ki még az érző szív sem. A segíteni akarás...

gypodor2017. augusztus 12. 07:42

Szívvel értek soraiddal egyet.
Gyuri

Metta2017. augusztus 12. 06:51

Jaj Istenem ,mennyi kegyetlenkedés történik az állatokkal büntetlenül!
Szívvel olvastam nagyszerű versedet!
Margit

hillailaszlo-ve2017. augusztus 11. 23:11

Szörnyű tett!
„Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt,''
Radnóti
Vannak akik most is így élnek, lásd ISIS!
Az állatkínzás nagyon elszaporodott!
Remek felhívás a versed az állatvédelemre!
Szeretettel, szívvel gratulálok!
Laci

fiddler2017. augusztus 11. 21:24

Hm. Nem rossz!
''hogy egyetlen emberben sem bízzál meg soha''
Ezen most kivételesen tényleg elgondolkoztam..., tehát egy nagyszerű verset olvashattam!
Laci

Marimama2017. augusztus 11. 19:40

Szavam nincs. Szívet hagyok
Marika

feri572017. augusztus 11. 15:28

Remek versed Attila
Szívvel olvastam.
Feri

JohanAlexander2017. augusztus 11. 15:09

''...elég, hogy csak én tudom, ki tette ezt velem,
egy életet elvéve olcsó játékszerül.
A második létemben talán majd meglelem
őt. Éhes tigrisként, ha újra elém kerül.''

Úgy legyen!
Attia, szívet érdemelsz!

editmoravetz2017. augusztus 11. 14:53

Drága Attila!

Itt is rettenve állok eme gaztett előtt - hiszen tudom, aki ilyet tesz, annak lelke már a pokolba költözött.

Versed annyira átütő erejű, hogy szívem itt hagyom, bár tudom, kevés vigasz egy életért cserébe.

Szeretettel: Edit

amalina2017. augusztus 11. 14:09

Ó, jaj! Az a szegény cica...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom