Szerző

Majláth Magda

Népszerűség: 15 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 481 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. augusztus 5.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Majláth Magda

Visszaadom

Visszaadom emléked a múltnak,
Mikor a percek évekké nyúlnak,
Mikor igéző szemedből a fény
Szempilláid alól a semmibe kél.

Körvonalad még idézi a telet,
Ahogy gátlásod s inged leveted,
Mint álmodott fényszalagot,
Lelked lelkemre csomózod.

Rám feszül izzó pillantásod,
Hiszem alkonyi feltámadásod,
Hideg gödörben pirul a ragyogás,
Elemészt e forró-ölű vágyódás.

Hiányodra akasztom gondomat,
Életre kelt, csábít a gondolat,
Egymásba ivódik a remény,
Mi e reménytelen tavaszban kél.

Tengerré merül ebben az álom,
Kéjsóvár érintésed várom,
Elrejtem benne édes arcodat,
Túl távolról hallom búgó hangodat.

2016. október 22.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Metta2017. augusztus 8. 10:34

Csodálatos,romantikus sorok!
Szívvel olvastam!
Margit

jocker2017. augusztus 7. 09:02

Klassz lett! nagyon romantikusra írtad...
Tiszteletem, elismerésem: jocker/Kíber/Feri

kyri2017. augusztus 6. 07:24

Nagyon szép lezárása életed egy fejezetének. Őrizd az emlékeket! Így versben.

feri572017. augusztus 5. 20:28

Nagyon szép romantika versed szép lett Magda
Szívet hagyott.
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom